Szentes halmai

A Szentesi Műhely Füzetek új kötete

A vekerháti Fekete-halom

Tavaly volt tíz éve, hogy a Szentesi Levéltár is bekapcsolódott a helyi könyvkiadásba. Szerzőként és szerkesztőként addig is tevékenyen részt vettünk a helytörténeti kiadványok létrejöttében, de önállóan előállított könyvekkel csak ritkán rukkoltunk elő. Több oldalról érzékelt igénynek tettünk eleget akkor, amikor 1997-ben útjára indítottuk a Szentesi Műhely Füzetek című helytörténeti sorozatunkat. A városi önkormányzat által is támogatott népszerű periodika legújabb, 10. kötete az elmúlt hetekben hagyta el a szentesi nyomdát. Szerzője egy tehetséges fiatalember, Bede Ádám régész, munkájának címe: Szentes halmai.

Elöljáróban had meséljem el, hogy Ádám néhány éve - még egyetemi hallgatóként - megjelent levéltárunkban, és régi térképeink iránt érdeklődött. Egyben megkérdezte, hogy lenne-e lehetőség az összes térkép átnézésére. Figyelmeztettük, hogy ezernél több térképszelvényről van szó, de őt ez nem zavarta. Az időt nem kímélve, hangyaszorgalommal végigböngészte valamennyi térképabroszunkat. Kutatásainak és terepbejárásainak végeredménye egy terjedelmes, tartalmas és szép egyetemi szakdolgozat lett a vidékünkön található "halmokról".

Tudni kell, hogy az elmúlt 140 évben többen próbálták már számba venni Szentes környékének halmait, de a feladatot - eddig - senki sem vitte végig. Jelen tanulmányában a szerző Szentes kiterjedt határának halmait gyűjtötte össze a teljesség igényével. Ehhez a szakirodalmi műveken, adattári jelentéseken, kéziratokon, levéltári forrásokon túl felhasználta a 18-19. századi kéziratos- és későbbi nyomtatott térképeket, valamint a jelzett korszakban készült katonai felméréseket. Nem csak a város mai külterületét, de az 1950 előtti határviszonyokat is figyelembe vette, és felmérte az azóta közigazgatásilag kivált Nagytőke, valamint Fábiánsebestyén és Eperjes községek ide vonatkozó halmait is. Összesen 167 halmot tárgyal, amelyek közül 36 már nem létezik, 10 pedig nem azonosítható.

A könyv bevezetőjében olvashatjuk, hogy: "A halmok nem egyszerűen régészeti lelőhelyek, más szempontból is felbecsülhetetlen kultúrtörténeti kincseink. Hozzájuk történeti mondák, néphagyományok, hiedelmek fűződnek; nevük régi falvak, események, határrészek, vizek, növények, állatok, személyek emlékét őrzik; lejtőiken értékes növénytársulások húzódnak meg; ősi vizeket, utakat kísérnek, régi határok nyomvonalai haladnak át rajtuk; ősi településeket, középkori templomokat rejtenek magukban."

A tudományos igénnyel készült 110 oldalas dolgozat gerincét a kataszter (adattár) adja, mely a halmokra vonatkozó legfontosabb ismereteket tartalmazza. A régészeti vonatkozásokon túl felsorolja neveiket, néveredetüket, tárgyalja történeti és néprajzi tudnivalóikat, nyomon követi a tájtörténeti változásokat, valamint megadja méretadataikat. A kataszter egyben állapotfelmérés, így megtudhatjuk a halmok jelenlegi helyzetét, megismerhetjük növényzetüket, természetvédelmi értékeiket, illetve tájékoztatást kaphatunk a veszélyeztető tényezőkről. A halmok bemutatását térképmellékletek, táblázatok és gazdag képanyag segíti.

A szerző reméli, hogy e hiánypótló tanulmánnyal hozzájárul majd halmaink gyakorlati védelméhez, a régészeti lelőhelyek és természeti élőhelyek feltérképezéséhez, megőrzéséhez, és bízik benne, hogy a jövőben minél több kutató és helyi érdeklődő csatlakozik e fontos munkához. A kötet a maga nemében hiánypótló munka, mindenképp érdemes a természeti- és történeti múltunk iránt érdeklődő közönség figyelmére. (A könyv vetítéssel egybekötött bemutatására október 22-én, szerdán délután 16 órakor kerül sor a Megyeháza Konferencia- és Kulturális Központban.)

Labádi Lajos