Megható találkozó a Petőfiben

Szeptember 20-án reggel megindult az élet a Petőfi Sándor Általános Iskolában. A szokatlan csak az volt, hogy szombati napot jelzett a naptár! Találkozóra invitáltak a szervezők. Megszokott tény, hogy az iskolából elballagó egykori diákok néhány év elteltével visszatérnek, és felidézik a szép emlékeket. Most azonban más volt a helyzet. Ez is iskolai találkozó volt, de nem csupán egyetlen osztályé, hanem számos évfolyamé. A hajdani diákok sem ide jártak: valamennyien a D-oldali Iskola tanulói voltak. A külterületi iskolák igazgatósága kapott helyet csupán ebben az épületben, s most ez az intézmény tárta ki kapuit az immár "alma máter" nélkül maradt egykori tanulók előtt.

A zsúfolásig megtelt tornateremben a tanítást kezdetét jelző csengő hangjára elcsitult a zsibongás. A vendégeket Mészáros László igazgató köszöntötte, majd Miskolczi Ramóna és Endrédi Luca 2.b osztályos gyerekek népdalokkal, Török Károly 5.b osztályos tanuló verssel kedveskedett a megjelenteknek. Az iskola szerepét, történetét Kis-Rácz Antalné ismertette, majd Kánvási Erzsébet segített a régi emlékeket felidézni. Boros Magdolna, az iskola egyik közkedvelt tanítónője oklevelet adományozott a legfiatalabb és legidősebb diáknak. Ezt követően a kivetítőről közel 300 képet nézegethettek a megjelent egykori pedagógusok és diákok. A délelőtt folyamán sokak számára hatott újdonságként az a néhány információ, mely a vendégek előtt elhangzott.

"A derekegyházoldali községi elemi iskola az 1883. évben építtetett és ugyanazon év október hó 1-én nyittatott meg.

Az épület 1 kat. hold telken épült és áll a tanteremből (5,7 m széles, 7,25 m hosszú és 3,4 . magas) három ablakkal, padolt. Két ablakon szellőztető készülék is van alkalmazva.

Az iskola első tanítója: Paksy János volt 1893-ig; ezen tíz év alatt úgy az iskolaszék, valamint a szülők megelégedését teljes mértékben kiérdemelte; ." - olvas-hatjuk Pap Lajosné Gonda Júlia 1896-ban megjelent Értesítőjében.

Az eltelt évtizedek alatt számos kiváló ember került ki ebből az osztatlan iskolából. A tanyasi iskolák életére jellemző volt az összetartás, az egymás iránti tisztelet, segítség nyújtása. A pedagógus nemcsak a betűvetésre oktatta a nebulókat, hanem valami olyan pluszt is adott, melyet csak felnőttként tudnak értékelni az érintettek. Jó volt látni a vendégek között az egykori TANÍTÓKAT, akik közül tízen tettek eleget a meghívásnak.

Az intézmény virágkorában több mint 200 kisdiák ismerkedhetett a tudományok alapjaival, majd az évek múlásával a tanyasi életmód is kezdett letűnni. Az iskola elnéptelenedése felgyorsult. Az utolsó csengőszó az 1971/72-es tanévben hangzott el. Az épületek néhány évig még lámpásként álldogáltak a búzatábla közepében, majd elbontották őket. Ez év októberében lett volna 125 éves az intézmény! A szeptemberi fotón már csak napraforgók integettek buksi fejükkel az arra látogató fotósoknak.

Kis-Rácz Antalné
a szervezők nevében