Lecsó hetedszer

Szentesen szeptember eleje nemcsak iskolakezdést jelent, hanem lecsófőzést is. Elmondhatjuk, hogy hagyomány lett városunkban a lecsózás, sőt fesztivál jelleget öltött. Észrevétlenül lopózott be zsigereinkbe, ma már furcsa lenne nélküle.

Pedig nehezen indult. Emlékszem, legelőször személyesen kellett unszolni az embereket, hogy vállalkozzanak a főzésre. Sokan tiltakoztak: az utcán nem, pláne lecsót és bográcsban. Ma már nem kell toborozni, rájöttünk az ízére. Most már ilyen kérdések vannak: te hány asztalt foglalsz, mit teszel bele, süteményt is hozol, stb. Ünneppé vált Szentesen szeptember első hétvégéje, az oly jól ismert és sokak által termesztett paprika-paradicsom ünnepévé.

Egy rendezvény akkor válik elfogadottá, ha egy közösség (lásd város) őszintén, nem kényszerből mellé áll. Az elmúlt 6 év bizonyította, hogy a szentesiek nemhogy szégyellik, hanem büszkék arra, hogy az itt termesztett alapanyagból sokféle lecsót képesek készíteni. Ünnep következik tehát ismét, mégpedig családi ünnep. A meghirdetéstől kezdve jellemző rá a családi jelleg. Akkor az igazi és ezt szerencsére mindenki átvette, ha nemcsak egy-egy ember rázza a bográcsot, hanem családtagok, gyerekek, unokák segítenek a paprika, paradicsom szeletelésben, tűzrakásban, kóstolásban.

Jó látni, hogy ez a viszonylag egyszerű "paraszti" étel leültet társaságokat, barátokat, ismerősöket egymás mellé, ahol végre jut időnk beszélgetésre, eszmecserére. S ha lesz időnk a színpad felé is fordulni, láthatjuk, milyen színes, sokféle csoport, együttes dolgozik a városban, velük is érdemes ismerkedni.

Egy ünnep akkor teljes, elfogadott, ha már vendégeket is merünk hívni. Pár év óta egyre több bel- és külföldi vendég érkezik erre a hétvégére Szentesre. Legyünk jó házigazdák, fogadjuk őket szeretettel!

Az igazi házigazda saját főztjével kedveskedik, így akik még nem próbálták, itt az alkalom, hogy jelentkezzenek a főzésre és saját szépen feldíszített asztalukhoz ültessék le családtagjaikat, vendégeiket. Legyen ez példa gyerekeink, unokáink felé, akik ha ebbe nőnek fel, természetesnek veszik és folytatják ezt a szép hagyományt. Tehát "lecsóra fel", régi és új főzőcsapatok, várjuk az újabb lecsó-kompozíciókat, asztaldíszítéseket és a hozzátartozó jó kedvet! Csapjunk ismét a lecsóba!

Dr. Horváth György