A gimnáziumi "palota" átadása

Százhúsz éve - Emlékezetes tanévnyitó a gimnáziumban

A közelmúltban már írtunk arról, hogy a középiskolai szintű oktatás kezdetei Szentesen a XVIII. század elejéig vezethető vissza, de szervezett gimnáziumról csak 1859-től beszélhetünk. A református egyház ekkor nyitotta meg a négy osztályosra tervezett középtanodáját, amely 1864-re hat osztályossá fejlődött. 1871-ben a város vette át a középtanoda fenntartását, egybekötve a polgári fiúiskolai képzéssel. Helyét a Széchenyi-ligetben lévő vigadó épületben (ma múzeum) jelölték ki.

Mivel a középiskolákról szóló 1883: XXX. tc. megszüntette a kettős jellegű tanintézeteket, Szentes város képviselő-testülete kimondta "vegyes" intézetének tisztán gimnáziummá történő átalakítását. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ezt azzal a feltétellel engedélyezte, ha a város építtet egy megfelelő épületet a gimnázium elhelyezésére.

A városi közgyűlés 1886 márciusában meghozta a szükséges határozatokat, amelyeknek részét képezte a gimnázium Alapító Okmánya. Ebben Szentes város közönsége kötelezte magát, hogy az általa vásárolt telken, a saját költségén építtet a pedagógia minden követelményeinek megfelelő új épületet, s annak folytonos fenntartásáról gondoskodni fog. Az okmány kimondta, hogy a tanintézet felekezet nélküli lesz, továbbá, hogy a tanszerek és a könyvtár gyarapítására Szentes város az eddigi 4 forint tandíj helyett, a helybeli tanulóktól 12 frt, a vidékiektől pedig 15 frt tandíjat szed. A tanárok létszámát 7 főben állapította meg, évi fizetésüket pedig 1000 osztrák értékű forintban. Az okirat rögzítette, hogy az igazgató és a tanárok választását a képviselő-testület fenntartja magának.

Sarkadi Nagy Mihály polgármester felkérésére Benkó Károly neves építész elvállalta a gimnázium új épületének megtervezését és felépítését, amely 1888 őszére elkészült. A kétszintes reprezentatív épület a mai gimnázium központi magját képezi. Az épületben az igazgatói irodán és a tanári szobán kívül 6 osztálytermet, külön rajztermet, kísérleti termet, könyvtárat és két szertárat alakítottak ki. A főtéri díszkútról bevezették az ártézi vizet. Az utcai homlokzat elé díszes vasrács-kerítést, a telek többi részén kőkerítést építettek.

Az új tanévre a beiratkozások még a régi ligeti épületben történtek: összesen 182 tanuló jelentkezett felvételre. Az 1888. szeptember 3-án megtartott évnyitó ünnepség keretében megtörténhetett a gimnázium új épületének átadása. Többek véleménye szerint ugyan még várni kellett volna vele, mivel az építkezés nem fejeződött be teljesen, és hátra volt a tantermek és szertárak felszerelése, bútorozása. Hasonlóan vélekedett a Szentes és Vidéke c. újság is, mondván: "Egy középület nyilvános megnyitása akkor szokott végbemenni, amikor teljesen készen van. Mert nagyon furcsán veszi ki magát, ha a meghívott vendégek a gimnáziumi épületbe árkon át ugrándoznak, s általában az épületet készületlenül találják. Végre is az ifjúság egy hónapig eljárhatott volna még a régi épületbe a tanárokkal együtt, s teljesen kész épületbe vonult volna be." (Megjegyzendő, hogy a hiányosságokat egy hét alatt pótolták, és szeptember 10-én megkezdődhetett az oktatás.)

A fenti fanyalgások nem ronthatták le az évnyitó- és épületavató ünnepség emelkedett hangulatát. A helyi Dalárda nyitószáma után Sarkadi Nagy Mihály polgármester méltatta Szentes város közönségének áldozatkészségét, majd Rónay Lajos főispán fejezte ki elismerését a gimnáziumi palota sikeres megvalósításáért. Őket követte Zolnay Károly gimnáziumi igazgató, aki felolvasta A szentesi középiskola múltja című értekezését. A történeti áttekintés után Csáktornyai (Filó) Lajos elszavalta saját szerzeményű ünnepi ódáját. Zárszót mondott Kiss Zsigmond városi képviselő, a gimnáziumi bizottság elnöke.

Az alábbiakban idézzünk

a legilletékesebb személy, Zolnay Károly előadásából, aki már 1859-ben tevékenyen közreműködött a szentesi gimnázium megszervezésében. Elöljáróban megállapította, hogy: "Az iskolák között kétségen kívül igen fontos helyet foglalnak el a középiskolák, ezért mondta Csengeri Antal 1875-ben tartott képviselői jelentésében, hogy a középiskolák ügyének rendezése egyik legfőbb, - mondhatni életkérdése a nemzet közoktatásának. A középiskolák képezik a leendő néptanítót; ezen iskolák előkészítése nélkül nem kísérheti kellő siker a fensőbb oktatást. A középiskolai oktatás adja meg a nemzet műveltebb rétegeinek azt a képességet, amely az újabb polgárosodás vívmányainak elsajátítására, a közművelődés, nemzeti gyarapodás előmozdítására annyira szükséges." A következőkben megállapította, hogy a középiskolák eme fontos hivatása ma már közmeggyőződéssé vált, ennek következménye az a buzgó áldozatkészség, mely a nemzeti közművelődés érdekében minél több ilyen intézet létesítésén fáradozik. "E buzgó áldozatkészség adott lételt intézményünknek is, ez adott lételt ezen díszes épületnek, a tudományok emez új templomának, melynek megújítási ünnepélyére ez alkalommal egybesereglettünk. A lelkesedés szent lángja hatotta át e nemes város mindig hazafias lakosságának keblét, midőn a tudományoknak, s ez által a hazafiságnak e város kebelében ily méltó oltárt emelt" - fejtegette Zolnay, majd így folytatta: "Méltán áll az örömérzelmek behatása alatt e mai napon Szentes város közönsége, mert a mai nap nemcsak e díszes csarnok megnyitási ünnepe, hanem örömünnepe egy oly közművelődési intézmény betetőzésének is, mely századokra vall, melyre e város közönsége mindig büszke lehet, s melynek alapját már a múlt században előrelátó bölcs vezérférfiaink gondoskodása vetette meg, de melyet e város közönsége azóta is folytonosan ápolt, s végre nem riadva vissza semmi áldozattól, mit az intézmény fennmaradása, továbbfejlesztése és felvirágoztatása követelt, a haladó kor s a középiskolai oktatásról szóló törvény követelményeinek megfelelőleg létesített."

Labádi Lajos