Farkas Sándor, a néprajzi gyűjtő
Farkas Sándor nagy alföldi magyar néprajzi gyűjteménye
A Koszta József Múzeum életében a tavalyi és az idei esztendő is kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel jeles évfordulók kapcsolódnak mindkettőhöz. 2007-ben emlékeztünk, illetve emlékezünk meg a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat megalakulásának 110., 2008-ban pedig Csalog József régész, múzeumigazgató születésének 100. évfordulójáról, ami kiváló lehetőséget teremt arra, hogy felidézzük a 19-20. század fordulójának helyi viszonyait.
A Szentesen kibontakozó néprajzi tárgygyűjtés korai történetéhez szervesen kapcsolódik Farkas Sándor tevékenysége, aki több ezer tételből álló gyűjteményt hozott létre. Bátky Zsigmond 1903-ban rövid ismertetőt készített a Néprajzi Értesítő hasábjain Farkas Sándor Nagy-alföldi magyar néprajzi gyűjteménye címmel, amelyben igyekezett felvillantani a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának adományozott tárgyakból néhány sorozatot. Farkas Sándor 1902. augusztus 24-én kelt levelében az intézmény igazgatóságával tudatta, hogy felajánlja szentesi múzeumának azon többes példányait, amelyek az alföldi magyarság jelenét és közelmúltját mutatják be. Az ajándékozandó tárgyak számát 10 ezerre becsülte, 1902. november 14-ig mintegy ezerhatszáz darabot küldött el. Farkas Sándor személye tehát a Néprajzi Múzeumhoz is szorosan kötődik, hiszen számos gyűjteménynek (földművelés, állattartás stb.), ha nem is ő vetette meg az alapját, de az általa adományozott vagy felajánlott tárgyak jelentős gyarapodást jelentettek. A földművelés gyűjteménybe több mint kétszáz tárgya került be, amelyeknek a döntő többsége a "Nagy-" vagy a "Nagy-Magyar Alföld" származási helyet kapta. A tárgyak zömét egy-egy tárgytípus több darabból álló sorozatai ( pl. 25 fogassarló, 40 metszőkés, 34 dohányfűző tű stb.) képezték. Az állattartási gyűjteményt 1903-ban, 1904-ben, 1905-ben, 1907-ben és 1909-ben borotvatartókkal, sótartókkal, rovásokkal, palókákkal, bélyegzővasakkal, kolompokkal, fokosfejekkel, marhaérvágókkal, patkókkal, béklyókkal és sok más tárggyal gazdagította. Jelentős mértékben gyarapította az építkezésgyűjteményt is, hiszen 1903-ban 21, 1905-ben pedig 41 tételt ajándékozott. Ezek a tárgyak elsősorban a nyílászáró szerkezetek, a kulcsok és a lakatok közül kerültek ki. A táplálkozásgyűjteményben 38 tárgy származik tőle, amelyek elsősorban konyhai eszközök, vas háromlábak, pecsenyeforgató villák és teknővakarók voltak. Adományaival nemcsak a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát gazdagította, hanem a társulati múzeumnak is ajándékozott jónéhány tárgyat. 1897 szeptemberében a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat Múzeumában a régiségek és a néprajzi tárgyak állománya 401 tételnyit tett ki, amelyből 266 darab tartozott Farkas Sándor és felesége adományai közé.
1904-ben felhívást tett közzé az egyik szentesi lapban, amit az Ethnographia is megjelentetett. Arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy mielőbb meg kellene alapítani a Csongrád Vármegyei Néprajzi Múzeumot, mivel a paraszti kultúra elemei, amelyeket a magyar lélek magyarosan alkotott, egyre rohamosabb ütemben kezdenek eltűnni. Sürgetőnek tartotta tehát egy olyan intézmény létrehozását, amelyből a "jövőre nemzeti erőt meríthessen a szobrász, festő, zene, táncz irói stb. művészetünk alkotásaihoz." Elképzeléséből sajnálatos módon nem valósult meg semmi, így vármegyei néprajzi múzeum nem jött létre, a tárgyak gyűjtése a már meglévő intézmények keretei között folyt.
A módszeres és tudományos igényű néprajzi tárgygyűjtés elindítása Szentesen Farkas Sándor nevéhez fűződik, aki tevékenysége során több ezernyi paraszti munkaeszközt és használati tárgyat halmozott fel. Gyűjteményének egy részét a Néprajzi Múzeumnak ajándékozta, ami az intézmény történetében jeles eseménynek számított, mivel az általa felajánlott tárgyak jelentős mértékben gyarapították a már meglévő gyűjteményeket (pl. állattartás, kerámia stb.). Sajnálatos, hogy életműve csonkán maradt, elképzelései pedig nem valósulhattak meg. A néprajztudomány sem fordított elegendő figyelmet pályája felé, amit kellőképpen bizonyít az, hogy a Magyar Néprajzi Lexikonban sem szerepel, mivel nem álltak rendelkezésre alapvető életrajzi adatai. Farkas Sándor gyűjtőtevékenysége elsősorban azért tekinthető kiemelkedő jelentőségűnek, mivel az általa összeszedett tárgyakat a hazai néprajzi folyóiratok évtizedeken keresztül felhasználták. Az 1933 és 1937 között megjelenő Magyarság Néprajza 4 kötetében szereplő szinte valamennyi alföldi és szentesi megjelölésű tárgy az ő tevékenységét dicséri.
Mód László