Showder klub élőben

A stand up comedy népszerűségére jó példa, hogy Szentesen is mindig megtelik a nézőtér, ha a Godot Kávéház-beli Dumaszínház képviselteti magát egy-egy szereplővel. Városunk jó nevekkel van jelen az egyszemélyes show műfajában: Szőke, Badár mellett az elmúlt években reflektorfénybe került Kőhalmi Zoltán is.

A Szentesről származó humorista legutóbb, a megyeháza udvarán tartott fellépésén egyik állandó társával, Bödőcs Tiborral felváltva próbálkozott nevettetéssel felmelegíteni a hangulatot az augusztus végi hűvös estén. A telibe találó, de azért kíméletes poénoktól senki sem volt biztonságban, a szülei, a volt tanárai, az anyósa, a felesége sem. Igaz, magát sem kímélte: öniróniával szemlélte építészmérnöki tanulmányait, melyből kiderült, jobban járt az emberiség, hogy inkább humoristának állt. A kétórás fellépést követő percekben bevallása szerint még kicsit saját hatása alatt áll. Úgy érzi, neki sokkal könnyebb Szentesen a közönség elé lépni, hiszen máshol meg kell ismertetnie saját környezetét, meg kell magyarázni ezt a világot, míg idehaza 1-2 szó után mindenki képben van, tudják, melyik figuráról van szó. - Partner a közönség, s ez egy közös játék, magyarázta. Első itteni fellépése óta bátrabb lett. Akkor még azon aggódott, hány osztálytársa, tanára, rokona lesz ott. - Kiderült, hogy mindenki eljött, és még így is működött. Akkor feloldódtam, úgyhogy most már igazából nagy öröm hazajönni, amikor műsorra hívnak.

Ez még őszintén hangzott tőle, azon már hitetlenkednék, hogy minden sztori igaz, a színpadi történeteknek igenis van valóságalapja. Azért hozzáteszi magyarázatképpen: - Nincs olyan, hogy Rodolfo megmutatja a bűvészdobozt: hol van elrejtve a galamb. Amit a közönség elhisz, annyi a varázslat. Kétségtelen, hogy mindenki, aki történetet mesél, színezi valamennyire, de a lényeg, amiről beszélek, mind megtörtént. Elvileg akárkivel megtörténhetnek, s az a jó, ha az emberek magukra ismernek.

Nem feltétlenül volt az osztály bohóca, emlékszik vissza. - Én inkább az a típus voltam, aki elmondja a padtársának a viccet, az jót nevet rajta, tovább mondja a többieknek, és learatja a sikert. Úgyhogy nekem újdonság kiállni a saját dolgaimmal, de egyszerűbb és személyesebb. Hogy baráti körben mennyire szórom a poénokat, hogy ki humoros, ki nem, mindig a társaság dönti el. Van egy közhely: azokkal esnek meg a történetek, akik el tudják mesélni.

Zoltánt láthattuk a tévében tavasszal több adásban is, s fogjuk is, hiszen állandó tagja a Showder Klub című műsornak. Ma már a poéngyártásból él. Ír a rádiókabaréba, ahol egyébként annak idején feltűnt szerzőként, s már tizedik éve a Fábry-show háttérembere. Egy új felkérés pedig az egyik fellépésének hozománya: a HVG - ahogy ő mondja - "címlapkitaláló brigádjában" is dolgozik.

D. J.