A mai Románia területén, Aradtól 30 kilométerre keletre található Máriaradna egykor Szentes egyik búcsújáróhelye volt. Idén 300. évfordulója van a zarándoklatoknak, érdemes lehet felkeresni a bazilikát. Aki ma odalátogat, elődeink nyomába is tehet egy időutazást.
Máriaradnára járnak magyarok manapság is, régen viszont ott találkoztak a dél-alföldi hívők, köztük városunkból is a katolikusok. A szentesi kapcsolatok ékes bizonyítéka a kegytemplom mögött álló kálvária IX. stációján olvasható felirat: "Alapították a szentesi hívek 1889-ben, újraállították 1914-ben". Szentesről az út régen gyalog egy hétig, szekéren három napig is eltarthatott, ma gépkocsival két óra alatt elérhető. Ezért és e szavakkal ajánlja egy nyugdíjas szentesi tanár a máriaradnai látogatást, mely kellemes egynapos családi kirándulásnak is megfelel, sőt nyelvi-, és valuta problémák sincsenek. Nem tartja magát hívőnek Kováts Levente, őt inkább néprajzi szempontból érdekli a kegyhely és a zarándoklatok története. Személyes érdeklődése oda vezethető vissza, hogy annak idején még keresztanyja is járt szekéren a máriaradnai búcsúba. Azt mondja, kevesen tudják, hogy mi a kapcsolat Szentes és a búcsújáróhely között. Ő mindenesetre alaposan utánanézett a kultikus hely történetének, s úgy gondolja, érdemes lenne feléleszteni ezt a szép hagyományt. Főleg most, hogy komoly aktualitása is van: a törökök által felégetett kápolna helyett 1708-ban új templom építésébe kezdtek, ekkor indult újra a búcsú. Bálint Sándor néprajzkutató pedig arról írt, hogy a kegyhely híre az 1708. évi pestisjárvány idején nőtt nagyot, amikor is egy halálán lévő aradi asszony magához térve azt mondta: a járvány addig nem fog elmúlni, amíg a hívek a radnai Mária-képet nagy búcsújá-rással meg nem tisztelik. Ezután a járvány valóban megszűnt. Szeptember 8-án lesz 300 éve a zarándoklatok újrakezdésének.
A csodatévő hely bizonyítéka a sok hálatábla, hálakép és a hátrahagyott mankók. Az eredetileg a templom kriptájában elhelyezett Mária szobrot is hosszú időn át felkeresték a zarándokok. A szobor "könnyezett". Azonban az egyház ezt nem tekintette csodának, mert amikor a felszínre hozták, a jelenség megszűnt. Azzal magyarázták, hogy a sok égő gyertyától viasz és korom rakódott rá, majd a kriptaajtó kinyitásakor a meleg levegőből vízpára csapódott a hideg szoborra. A zarándokok az ünnepeken több napot is eltöltenek a környéken. Hagyománya van, hogy a napfelkeltét a hegytetőn kell kivárni.
D. J.