Reggel hét óra tájban a játszótéren még csak a kutyások haladnak keresztül, állataikkal együtt. Az nem zavarja őket, hogy napközben gyerekek futkároznak a gyepen. Igaz, nemcsak futkároznak, hanem szétdobálják a rengeteg szalvétát, műanyag flakont. Édesanyjuk biztosan nem örülne, ha odahaza is ezt csinálnák. Fél nyolckor már nyikorognak a hinták, a nagyobb fiúk közül páran a padon ülve cigarettáznak, ha megunták a lóbálást. A gyermekkocsival érkező anyukák és apukák állítólag a jó levegőért és a nyugalomért jönnek ide és délig eltraccsolnak. Ha nincs iskolai szünet, akkor a közeli intézményből az alsósok is megjelennek néha kikapcsolódás céljából. Még ritkábban hatósági emberek beszédbe elegyednek a már nagykamasz fiúkkal és lányokkal, vélhetőleg az iránt érdeklődnek tőlük, hogy milyen "töltet" lapul a cigarettájukban.
A nagyüzem a délutáni órákban indul, amikor focipálya lesz a kijelölt játszótérből és ez eltart este kilenc óráig vagy fél tízig. Nagy erővel rúgott labdákkal bombázzák a garázsok oldalfalát, a cserepekről nem is beszélve. Mivel emeletes épületek veszik körül a viszonylag nem nagy játszóteret, minden kiabálás és zaj felerősödve visszhangzik, akár egy koncertteremben. A lakók úgy érzik és hallják, mintha a szomszéd szobában pufogtatnák a labdákat. Ez persze a valóságban is így van, mert a "focipálya" centiméterekre húzódik a lakások ablakaitól. A meccsek ismeretlen nézői drukkolnak a széleken, egyik-másik kezében sörös üveg.
A lakók időnként megkérdezik egymástól, vajon miért csak itt van játszótér - benne focival - amikor a közelben másutt is van alkalmas terület, méghozzá füvesítve. A szabad felületek igazságos terhelési megosztása, már régóta időszerű dolog. Az egyik lakó meg merte kockáztatni azt a megjegyzést, hogy ". feltétlenül a gyerekek pártján vagyok, de az illetékeseknek a környezetvédelmen túl, esetleg nem kellene az idegzetvédelemre is gondolni?."
-bert