Turbósítva Ady Endre versének egyik sorát, manapság jó néhányan vallhatják magukat Góg és Demagóg fiainak. Divat és módszer lett a felelőtlen szájaskodás, aminek bujtatott célja, hogy az unásig ismételt és elfogult vélemények túlzó tartalma tényként ülepedjen meg a tájékozatlan emberek fejében. Sokkal könnyebb "papagájszöveget" kitalálni és átvenni, mint utána nézni a dolgok valódiságának. Holott a bölcs francia eredetű jellemzés szerint önmagában a vélemény még nem bizonyíték. A túlzó vélemény alkalmatlan a tények igazolására, mert olyan személyes nézet kifejezője, amelyik mellőzi a tárgyi körülményeket.
Közelebb hozva ezt a filozofálást: politikai és nem helytálló szakmai vélemény volt a pekingi olimpia színhelyén odavetni a nyilvánosságnak, hogy a kormány kevés pénzt adott a sportra és ezért maradnak el az eredmények. Tény viszont: a Magyar Olimpiai Bizottság a kormánytól kapta meg azt a hatáskört, hogy gyakorolja a hazai sportélet kormányzását az olimpiai felkészülés időszakában. Ezzel még nem számolt el a MOB és főleg arra kíváncsi minden honpolgár, hogy mi lesz Peking után a magyar sportban, milyen lesz a versenyzés jövője? A pénzről csak annyit, hogy a kiutazó 170 sportolónak közel 100 fős kísérete volt, de a turisták közé sorolható több tucat versenyző is, akik egy árva értékelhető pontot sem szereztek Pekingben.
Balszerencse olimpián is előfordul, de olyan "magyar körülmény", hogy balsors az bizony nincs! "Csak" munkával, tudással és szívvel, lélekkel kivívott teljesítmény van. Erre jó példát adtak egyebek között a kajakosok, kenusok, az úszók, a vízilabdázók és lehet folytatni a sort. Voltak olyanok is, akik túlindokolták sikertelenségüket. Rájuk illik a magyar szentencia: ". aki nem tud táncolni, annak minden parketta púpos ."
Még nem lejárt határidejű megállapítás, hogy a sport a társadalom tükörképe. Ez számunkra változatlanul elgondolkodtató. Ám az olimpia is elénk nyújtotta a maga tükrét! És mit láttak benne az aranyérmes vízilabdázók? Nyilatkozták, azért győzött a gárda, mert tagjai bíznak egymásban, szeretik amit csinálnak, nincs köztük széthúzás, lételemük a csapategység. Olyan kis nép, mint a magyar csak közös erővel érhet el nagy eredményeket. Minden színpadias lírázás nélkül: vajon ezek a Pekingből érkezett szavak érvényesülnek majd a magyar hétköznapokban?
-bert