A püspöki székhely várományosa Szentes

Száz éve - Megalakult a görögkeleti magyar egyház (IV.)

Szentesi görögkeleti egyháztanács

A vallás- és közoktatásügyi miniszter hosszú távra rendezni kívánta a szentesi görögkeleti egyházközség jogállását, ezért a fentebb hivatkozott 1905. márciusi leiratában instrukciókkal látta el Csongrád vármegye közgyűlését és a vármegye alispánját. Utasította őket, hogy mint az egyházközséget közvetlenül felügyelő és ellenőrző közigazgatási hatóság, az érintett felek meghallgatásával alkossanak határozatot a görögkeleti felekezet jövőbeli jogkörére és működésére nézve. Pontokba szedve felsorolta azokat a területeket, amelyekre a megyei határozatnak ki kellett terjednie. Ezek közül a legfontosabbak: - Kik a szentesi görögkeleti görög egyház fenntartói, és miből áll az egyházközség vagyona? Kiket illet meg a vagyonkezelés joga? Megilleti-e a fenntartókat vagy az egyházközséget a papválasztás joga? Mi az istentisztelet szertartási nyelve, illetve a belső ügyintézés nyelve?

A vármegyei határozat előkészítését és megszövegezését dr. Cicatricis Lajos alispán kapta feladatul, aki felvette a kapcsolatot a vitázó felekkel, megkísérelve a kompromiszszumos megoldás kialakítását. Minden igyekezete ellenére, a miniszter által elrendelt megyei határozat-tervezetet csak 1907. június elejére sikerült elkészítenie. A tíz oldalas dokumentumban kimerítő választ adott a főhatóság által felvetett valamennyi kérdésre. Mindenekelőtt megállapította, hogy a szentesi görögkeleti hitközség olyan önálló egyházi szervezetet képez, amely a szerb- és román metropoliák szervezetein kívül állva, az egyházközségi és iskolai ügyei intézése, a szertartási nyelv szabad használata, úgyszintén az egyházközségi vagyon és alapítványok kezelése tekintetében önállóan rendelkezik. Az egyházközség fenntartói az egyházközséget alapító görög eredetű Haris, Hadzsy, Kálló, Gyuricza és Papp családoknak Szentesen lakó, s a görögkeleti vallást követő tagjai, - hívei pedig a Szentesen lakó összes görögkeleti vallású egyének, származásra való tekintet nélkül. Az évszázados gyakorlatnak megfelelően, az egyházközség ügyeinek intézése, vagyonának kezelési joga az egyházfenntartókat illeti meg, azonban az összes hívek a templomot és temetőt szabadon használhatják.

A határozat-tervezet témánk szempontjából leglényegesebb pontját Cicatricis alispán a következőképp fogalmazta meg: "Minthogy a szentesi görögkeleti egyház fenntartói és hívei egytől-egyig kizárólag mind magyarok, s a magyar nyelven kívül más nyelvet nem beszélnek, ez alapon és a tárgyalás során kifejezett egybehangzó óhajtásuk figyelembevételével ezen egyházközséget magyar jellegűnek nyilvánítom, s ehhez képest az istentisztelet (liturgia), valamint az összes egyházközségi ügyek intézésének nyelvéül a magyar nyelvet állapítom meg." Hozzátette még, hogy a magyar nyelvű szertartási könyvek beszerzéséig - ideiglenesen, kisegítő nyelvként - az ógörög nyelv lesz használandó.

Az alispán az egyházközség belső kormányzatára és vagyonkezelésére nézve is változtatásokat javasolt, mivel megítélése szerint az utóbbi időben a fenntartó görög családok száma annyira lecsökkent, hogy kizárólag csak azok sorából életképes önkormányzati szervezet nem alakítható. Átmeneti megoldásként az egyházi ügyek intézését egy 10 tagból álló bizottságra ruházzák, amelynek elnöke a lelkész, üresedés esetén Szentes város polgármestere, tagjai pedig az alapító családok Szentesen állandó lakással bíró, 20. életévüket betöltött férfi tagjai. Ha ezek száma nem éri el a 10 főt, az egyházközségi hívők a maguk soraiból választhatják meg a hiányzó létszámot. A bizottság működése felett a közvetlen felügyeletet első fokon az alispán, második fokon Csongrád Vármegye Közigazgatási Bizottsága, legfelső fokon pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja.

A megye és az illetékes miniszter megerősítette az alispán által megszövegezett határozatot, de az utóbbi tett néhány lényeges kiegészítést. Az 1908. július 19-én kelt leiratában jóváhagyta a szentesi görögkeleti egyházközség "magyar jellegűvé" történt nyilvánítását, de szükségesnek tartotta az egyházi felügyelő hatóság megnevezését is. Választása a karlócai görögkeleti patriarchára esett, mivel a nevezett egyházfőnek a törvények értelmében - a különböző szétválások ellenére - továbbra is fennmaradt a hazai összes görögkeleti vallásúakra nézve az egyetemes legfőbb joghatósága. A miniszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a lelkészválasztás joga továbbra is az egyházalapítók utódait illeti meg, azzal a megszorítással, hogy csakis a 10 tagú bizottság által megnevezett jelöltek közül választhatnak. A félreértések elkerülése végett hozzátette: "Másrészt pedig kötelességévé teszem a bizottságnak, hogy csak oly jelölteket hozhat javaslatba, kik a lelkészi minősítésen kívül magyar állampolgárok, erkölcsileg és politikai tekintetben fedhetetlenek, és az egyház magyar jellegével kapcsolatos igényeknek szóban és írásban teljesen megfelelni képesek."

1913 januárjában a helyi újságok hírül adták, hogy készült egy törvénytervezet az új görögkeleti magyar püspökség felállításáról, amelynek székhelyeként Szentes szerepel. A lakosságot felvillanyozta a közlemény, s általános véleménnyé vált, hogy kijárna ez a megtiszteltetés, hiszen az országban elsőként Szentesen alakult meg a görögkeleti magyar egyház. A következő napokban azonban megjelentek a cáfolatok, amelyek szerint politikai megfontolásból a törvénytervezet nem kerül a Tisztelt Ház elé. Pedig a püspöki székhellyé válás igazán szép befejezése lett volna e kis egyház sok évtizedes küzdelmének.

Labádi Lajos