2008. július 18.

Huszár üti a bástyát.

Az első sakktábort 1999-ben szervezte meg Kőhalminé Forrai Julianna középfokú sakkedző. A cél akkor is, és most is a játék népszerűsítése.

- Aki sakkozni szeretne, jöhet - mondja a nyugdíjas matematika-fizika szakos tanárnő. Az sem baj, ha nem tud egyáltalán játszani, az alapokat biztos elsajátítja az egy hét alatt. Van, aki már jól tud, de nincs igazán kivel játszani, itt megtalálja a partnert hozzá.

A tízéves jubileumi tábort zárták július 11-én. A legelsőben még csak 12-en voltak, s évek során bővült ki a létszám, így már két turnust kellett szervezni. Egy táborba ugyanis 20 főnél nem lehet több. Az idén összesen 38-an ültek le a sakktábla mellé.

- Mi kell a sakkhoz? Ki lehet jó sakkozó?

- Ez észjáték. Kell hozzá jó értelmi képesség és nagy-nagy türelem. Olyan gyerekeknek való, akik szeretnek egy-egy problémát, rejtvényt megoldani. Hiszen itt minden lépésnél megváltozik a helyzet, mintha új rejtvény lenne. Vannak betanult nyitások, de azokat csak akkor lehet végigvinni, ha ismeri az ellenfél.

- Ön hogyan lett sakkozó?

- Nálunk ez családi hagyomány. A nagyapám egyszerű kubikosként nagyon szerette a játékot. Vakon sakkozott, kétszeresen is. Egyrészt gyengén látott, másrészt, neki nem kellett a sakktábla, fejben tartott minden lépést. A nagybátyámmal játszott bemondás alapján. Ha rossz lépést mondott neki, már javította is. Én kisgyerekként figyeltem, és nagyon megtetszett. Aztán a húgommal játszottam sokat.

- Sokan tudnak sakkozni, mégsem szerveznek sakk-tábort.

- Az én gyerekkoromban még nem voltak gyerekeknek kiírt versenyek. Amikor már tanítottam, 1980-ban indítottam az első szakkört. Aztán 1984-től a Klauzál iskolában lett a bázisunk. Kísérleti jelleggel egy egész osztálynak vezettük be rendkívüli tantárgyként a sakkot, ami nagyon sikeres volt. Több alkalommal jutottunk be az országos versenyekre, legjobb eredményünk a lányok negyedik helye volt.

- A tábor egyfajta utánpótlás-nevelés is?

- Nagyon fontos az utánpótlás. Szeretnénk megtalálni a jövő tehetségeit. Azért is, mert az NB II felnőtt csapatban - az előírás szerint - ifjúsági versenyzőnek is kell lennie. Kondor Dániel, Bardóczi János, Koplándi Tamás már eljutottak erre a szintre, míg Koplándi Péter ősztől fog játszani a felnőttek között. Szalaji Renáta szintén nagyon tehetséges. Ő már saját korosztályában tavaly az országos diákolimpián harmadik helyezést ért el.

- Hogyan alakultak a tábor napjai?

- Délelőttönként sakkoztunk, délutánonként játszottunk a ligetben, voltunk a fürdőben és a múzeum játékkiállításán is. A hét végére pedig már versenyt is rendeztünk, eljött hozzánk dr. Makay Andor, a szakosztály vezetője is, aki szimultánt játszott a gyerekekkel. S, akinek megtetszett a sakk, ősztől szakköri foglalkozásokra is járhat.