Álom a színpadon

Együtt játszani jó. Egy színpadon játszani talán még jobb. S, a legjobb az, ha az elkészült produkciónak sikere van, a közönség tapsol. A Szivárvány Művészeti Iskola magyartési színjátszó tábora erre az élményre épült.

A legfiatalabb táborlakók alsó tagozatosok, a legidősebbek gimnazisták. A korkülönbség azonban itt senkit sem zavar, Szurmik Zoltán drámatanár igyekezett olyan darabot találni, melyben mindenkinek megvan a maga főszerepe.

- Itt nem is főszerep a lényeg - mondja a tanár, aki harmadik éve vezeti a SZIMAT-ot, vagyis a Színművészeti Alkotó Tábort. Az jöhet hozzánk, aki szeretné kipróbálni a színjátszást, aki szeret együtt lenni másokkal. Vannak visszajáróink és újonnan érkezők is.

- Anya hallotta a hírt, hogy lesz ilyen tábor. Tudja, hogy színész szeretnék lenni, de még szóba jöhet az orvos is, így kerültem ide - meséli Rácz Boróka. Sok szavaló és mesemondóversenyen voltam, ahol szép eredményeket értem el. Tanár nénivel is sokat drámáztunk az iskolában.

Szintén a 3. osztályt zárta júniusban, Szőke Anna, aki már az első alkalommal is tagja volt az alkalmai társulatnak. Azt mondja, anynyira jól érezte magát, hogy az idén sem hagyhatta ki. Ő is színész szeretne lenni, mert látja a filmeken, mit csinálnak, s ez tetszik neki.

Egészen más ambíciók táplálják a gimnázium drámais tanulóját, Almási Gyulát. Az idén 9.-es fiú arról mesélt, mit jelent neki a színpadi játék.

- Mi voltunk a tábor alapító tagjai. Nagyon szeretek közösségben lenni, színpadon játszani. A Mustra gála is élményteli, mert ott kiélhetem magam. Adhatom igazi önmagam.

Ezért is választotta nyolcadikosként a dráma tagozatot az orosházi fiú, aki többször bejutott az országos Himnuszmondó verseny helyezettjei közé. Abban azonban még nem biztos, hogy hivatásnak is ezt választaná, hiszen van még egy "szerelme", az atlétika. Tóth Teodóra szintén gimnazista, bár mint mondja, barátai révén kötődik a drámai tagozathoz. Színpadon játszani azonban ő is szeret.

- Nincsenek színészi ambícióim - mondja Teo (így becézték a táborban is), de szívesen vagyok együtt másokkal, szerepelek a színpadon, de nem vágyom a főszerepre. Most a szombati Ki mit tud?-ra készülünk.

- Ez lesz nekem nehéz - veszi át a szót Gyula - mert az eddigieket én nyertem meg, s most meg kellene védenem a címet.

A Ki mit tud?-ra minden résztvevő egyéni produkcióval készül: ének, tánc, szavalat, monológ, bármi lehet. Ez már a szombati esti előadás része, hiszen a szülők is eljönnek, kíváncsiak gyerekeik egész heti munkájára. Az előadás vázát a tanár hozta, a belevalókat, a jelenteket a gyerekekkel közösen állították össze. Az "Álom" produkcióban mindenkinek jut szerep, a legkisebbtől legnagyobbig.

S, míg mi beszélgetünk, hallatszik az utasítás: "Színpadra!" A gyerekek felkapják a fejüket, most már menniük kell, de hívnak, nézzek bele, már van kész jelentet. Pillanatok alatt átváltoznak, látszik, már az "álomban" élnek.

VÉ