A világon számos ember szenved táplálkozási zavarban, melyek közé tartozik a bulimia és az anorexia nervosa. Ezek a betegségek leginkább fiatal lányok és nők körében jellemző, ők teszik ki a betegek 90 százalékát. Összességében a fiatal nők körülbelül 1 százaléka szenved anorexiában és körülbelül 1-3 százalékuk bulimiában. Táplálkozási zavarok azonban előfordulnak más korosztályú nőknél és férfiaknál is, de sokkal ritkábban - tájékoztatta lapunkat dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultáns.
A táplálkozási zavarok következményei nagyon súlyosak lehetnek, különböző testi betegségekhez vezethetnek. A gyógyuláshoz pedig a betegek csak ritkán kérnek maguktól segítséget, mert általában nem tekintik magukat betegnek, esetleg szégyellik állapotukat. Sokszor a barátok, a rokonok vagy a tanárok ismerik fel a problémát és bátorítják őket, hogy forduljanak szakemberhez segítségért.
Anorexia nervosa
Az anorexia szó étvágytalanságot jelent, ami félreértésekhez vezethet, hiszen az anorexiások nem vesztik el étvágyukat, hanem igyekeznek éhségüket tagadni, leplezni, mivel rettegnek a súlygyarapodástól. A betegség jellemzői közé tartozik az alacsony testsúly, mely a normális testsúlynál legalább 15 százalékkal kevesebb. Ide sorolható az is, hogy kísérőelemként a nőknél rendszeresen elmarad a menstruáció vagy rendszertelenné válik, de néha az is előfordul, hogy ki sem alakul. Jellemző, hogy a soványság ellenére erős az illető félelme a súlygyarapodástól vagy az elhízástól. A beteg saját testsúlyának vagy alakjának észlelése is zavart szenved, alacsony testsúly mellett súlyukat vagy megfelelőnek, vagy pedig túl nagynak tartják. Az ano-rexiások állandóan testsúlyukkal, alakjukkal foglalkoznak, és ezzel alapvetően befolyásolják önértékelésüket. A betegek az alacsony súly eléréséhez koplalnak, nagyon intenzív testmozgást végeznek, hánytatják magukat, hashajtókat és vízhajtókat, különböző étvágycsökkentő tablettákat, szereket szednek. Van olyan is, aki ezek közül csak egy módszert használ, némelyek pedig párhuzamosan többet is.
Bulimia nervosa
A bulimiát csak három évtizede tekintik külön betegségnek, korábban az ano-rexia tüneteinek tartották a jelenségeket, azaz a falási rohamokat és az önhánytatást. Sokáig csupán tünetként, különböző testi és lelki zavarok jeleként emlegették, a fogalom megjelenése az ókorba vezet vissza.
A bulimiásokról érdemes tudni, hogy általában normál testsúlyúak, így a külső szemlélők számára nem feltűnő viselkedésük, bár nem ritka náluk a testsúlyingadozás, hiszen a falási rohamokat koplalási periódusok váltják fel. A falási rohamok után gyakori a bűntudat azért, mert ismét nem tudták megállni a túlzott evést. Szégyellik állapotukat, rossz szokásnak tartják és titkolóznak környezetük, még legközelebbi hozzátartozóik előtt is.
A bulimiára jellemzőek a túlevési epizódok a kontrollvesztés érzésével, az önhánytatás, a hashajtózás vagy egyéb súlycsökkentő módszerek, az önértékelés zavara. Fontos, hogy gyakoriak legyenek a tünetek, tehát legalább heti kétszer jelentkezzenek. A betegség minden tápláltsági állapotban megjelenhet, soványaknál és kövéreknél egyaránt, mert mindannyian kontrollálni próbálják testsúlyukat diétázással és a magas energiatartalmú ételek elkerülésének segítségével, legalábbis a betegség elején. Később a túlevés és a hányás egymást váltják, a betegek pedig hamar megtanulják a kompenzáló viselkedéseket. A bulimiás epizódok tervezettek, különböző alkalmas ételeket tárolnak a betegek, amelyeket zavartalanul elfogyaszthatnak a megfelelő alkalommal. Olyan ennivalókra kell itt gondolni, amelyeket könnyű lenyelni és kihányni, például zsíros vagy szénhidrát-dús ételek. Ezeket megtagadja magától a beteg. Az étel mennyisége pedig harmincszorosa is lehet egy normális étkezés során elfogyasztottnak, de a megemésztett mennyiség változó.
Sokan örülnek és megkönnyebbülnek, amikor felfedezik, hogy bármennyit ehetnek hízás nélkül. Az ujjakkal kikényszerített önhánytatás után pedig könynyedén elsajátítják a has-izomzat összeszorításával provokált hányást. A módszerek gyakorlása extrém mértékeket is ölthet, naponta 10-20 önhánytatás is előfordulhat, melynek hatására a fogak belső felszínén a gyomorsav hatására durva zománchiány alakulhat ki. Ezért a rejtett bulimia felismerésében a fogorvosok szerepe jelentős. Fontos tudni azt is, hogy a hányások vagy a vizelethajtó-használat miatti kálium- és egyéb ionvesztés életveszélyes szívritmuszavarok vagy görcsös rosszullétek forrása lehet. Az evészavarok következményei a gyomor-bélrendszert érintik leginkább, a falásrohamok következtében pedig a gyomor átszakadhat, az ismétlődő hányások általában a nyelőcső gyulladásához, szűkületéhez, vérzéséhez vezethetnek. A rendszeres hashajtózás véres hasmenést, fehérjevesztést indukál, nem ritka a heveny hasnyálmirigy-gyulladás és a szív-érrendszeri szövődménye sem.
Cseh-Lakos Ilona