2008. július 11.

Bankár lett az úszóból

Bessenyei Tamás amerikai élete

Bessenyei Tamásnak szurkoltunk, amikor az isztambuli úszó Európa-bajnokságon ötödik lett, s akkor is, amikor a sydney-i olimpiai szereplésért küzdött. Jó példa azokra, akik sporteredményeik révén nem csak eljutottak Amerikába, de meg is találták ott a számításukat. Utánanéztünk, hogyan él ma az egykori szentesi mellúszó. Tamás az Egyesült Államokban tartózkodik, s mivel ritkán jár haza, segítségül hívtuk az internetet.

- 2000-ben nem jutottál ki az olimpiára, de az az év meghozott számodra egy másik, kihagyhatatlan lehetőséget, az egyetemet Amerikában. Utoljára 2001-ben hallhattunk rólad, akkor még úsztál. Meddig versenyeztél még? - kérdeztük.

"2004. április elején fejeztem be az úszó karrierem - jött Tamás válasza a világhálón. - Akkor volt az amerikai bajnokság, amire még kvalifikáltam magam. Emlékszem, amikor befejeztem a 200 yard mellúszást, a levezető medence lépcsőjénél ültem, csak néztem ki a fejemből, és azon gondolkoztam, hogy ennyi.kész vagyok örökre. 22 év elég volt az uszodából."

Tamás életében még most is fontos szerepet tölt be a sport, bár már nem úszik. "Természetesen nem szoktam már heti 11 alkalommal gyakorlatozni, de heti 4-5-ször futok és kondizok. Még mindig nagy igényem van a mozgásra: focizok, raketballozok is (teniszhez hasonló játék - szerk.). Nemrég futottam egy félmaratont itt, Saint Louisban. Miután kész voltam a távval, megköszöntem Istennek, hogy az úszást hozta az életembe a futás előtt."

Lényegében az úszás teremtette meg a körülményeket a legtöbb dologhoz, ami eddig az életében történt. A medencés eredményeknek köszönheti a két egyetemi ösztöndíjat, a kitartást, "s mindent, ami azzá formált, aki most vagyok" - írja Tamás. Mostani munkáját is a sport hozta. Egy kisebb családi banknak dolgozik St. Louis üzleti külvárosában, ahová tavaly júniusban vették fel. Az első egyetemen, a Purdue-n közgazdásznak készült, de inkább a mezőgazdaságra terelték a figyelmét. Az üzleti élet felé a West Virginia-ban szerzett második diplomája irányította. "Jelenleg kölcsönöket írok vállalatoknak és egyéneknek. A St. Louis-i hitelkártya terjesztés is rám épül, s azon kívül a Saint Louis Blues NHL hokicsapattal is folyamatos tárgyalásban vagyok a bankom révén."

Nem titok a magánélete. Erről így ír: "Egyedül élek Saint Louis belvárosában, egyszobás albérletben, közel a nyüzsgéshez. Szeretek menni és élvezni az életem, a családalapítás elég távol áll a mostani igényeimtől. Szeretnék kint maradni, ha úgy adatik. A bevándorlási hivatalon múlik, nemsokára kiderül."

Tamás a családján kívül másokkal nem szokott beszélni itthonról. "Elég régóta kint vagyok már az USA-ban, és ennyi időn át nehéz megtartani a kapcsolatot azokkal is, akik a legközelebb álltak hozzám. A legelején minden évben hazamentem, de már 5 éve nem voltam otthon. Tervezem, hogy ebben az évben hazalátogatok, ahogy lesz rá lehetőség."

Ha egy magyar fiatal kimegy az USA-ba, mennyire nehéz boldogulnia, előrejutnia? - tettük fel a kérdést. "Szerintem ez attól függ, hova jön ki az ember, és milyen fajta segítséget kap, ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni. Ha valaki csak úgy nekilát a semmiből, és elhatározza, hogy ide kijön, ismeretség nélkül, arra nehéz idők fognak várni. Nem könnyű elkezdeni az életet. Az én esetem más volt, mivel az egyetemre jöttem ki, ahol már barátok vártak. Igaz, hogy nem ismertem őket az elején, de egy csapatban voltunk, így az ismerkedés egy pillanatba került, és már be is fogadtak. Azon kívül volt két magyar is - kezdetben - az egyetemen, akik segítettek."

Darók József