2008. július 11.

A gazdatársadalom tekintélyes szószólója

Hetven éve hunyt el dr. Szeder Ferenc János

Szeder Ferenc János

1938. június utolsó napjaiban súlyos autószerencsétlenségről adtak hírt a szentesi újságok. A város egyik legelőkelőbb lakosa, dr. Szeder Ferenc János földbirtokos - feleségével és két fiával - a debreceni gazdanapra indult útnak a kétütemű, léghűtéses, négyüléses DKW autóján. A gépkocsit maga a földbirtokos vezette. Országúti sebességgel robogott az autó, amikor Karcagtól két kilométerre váratlanul kidurrant az egyik első kerék tömlője. Az autó megtorpant, majd a nagy lendülettől felemelkedett az úttestről, másfélszer megfordult önmaga körül, majd lezuhant az árokba. Szeder Ferenc János a szentesi kórházban nyerte vissza eszméletét, állapota súlyos, életveszélyes volt. Felesége és gyermekei könnyebben sérültek, ő azonban agyrázkódást, többszörös bordatörést és kéztörést szenvedett. Törött bordái benyomultak mellkasába, és veszedelmes tüdősérüléseket okoztak. A leggondosabb orvosi beavatkozás sem segíthetett rajta; ötnapi haláltusa után a szíve felmondta a szolgálatot, és 1938. július 1-jén elragadta a halál.

Korának egyik legismertebb és legtiszteltebb polgára távozott az élők sorából. Halálának évfordulóján idézzük fel életútjának főbb állomásait.

Jómódú szentesi gazdálkodó családban született 1877. május 2-án; apja Szeder János, édesanyja Soós Eszter. Alsó és középiskoláit Szentesen és Pozsonyban végezte, majd a budapesti, prágai, breszlaui és kolozsvári tudományegyetemek jogi és államtudományi fakultásait hallgatta. Kolozsváron szerezte meg államtudományi doktori diplomáját. Hoszszabb tanulmányutat tett Ausztriában, Németországban, Svájcban és Olaszországban. Hazatérése után gazdálkodni kezdett 1200 holdat kitevő birtokán. A város egyik legvagyonosabb embereként 1902-től virilis jogon tagja lett a megyei és a városi képviselő-testületnek. 1906-ban házasságot kötött Sarkadi Nagy Margittal, néhai Sarkadi Nagy Mihály polgármester lányával. Az első világháború alatt népfelkelő huszárkapitányként szolgált az északi fronton, elnyerve a Károly csapatkeresztet. 1918-ban - minden állami és egyéb akciót megelőzve - alsóréti földjéből 200 házhelyet (40 ezer négyszögölnyi területet) adományozott a szentesi rokkantak és hadiözvegyek segélyezésére, amely máig is Szeder-telep néven él a köztudatban. (A Szeder-temető területét korábban szülei ajándékozták a református egyháznak.)

Politikával nemigen foglalkozott, mégis 1926 decemberében nagy fölénnyel őt választották meg Szentes országgyűlési képviselőjévé, kormánytámogató pártonkívüli programmal. A rendkívül befolyásos, biztos befutónak tartott hivatalos kormánypárti jelöltet, volt nemzetgyűlési képviselőt, Bugyi Antalt győzte le több mint ezer szavazattal. Ettől kezdve a korábbinál is élénkebb közéleti tevékenységet folytatott. Díszelnöke, elnöke, választmányi tagja volt közel 30 társadalmi és gazdasági szervezetnek, így pl.: a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egyesületnek, a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulatnak, a Szentesi Takarékpénztárnak, a Kaszinónak, a Szentesi Kisgazda Szövetségnek, a Vármegyei Lovassport Egyesületnek, a Hangya Szövetkezetnek, a nagytőkei-, kistőkei-, zalotai- és berki gazdakörnek...stb. Rövid ideig kiadója és szerkesztője az Alföldi Friss Újság című politikai és társadalmi napilapnak.

Ő maga a legnagyobb hangsúlyt a korszerű gazdálkodási ismeretek terjesztésére helyezte. A gazdaközönség szellemi nívójának emelése céljából ismeretterjesztő és szakelőadások egész sorát szervezte. Különösen sokat tett a baromfitenyésztés és az elhanyagolt lótenyésztés fellendítése érdekében. A gazdálkodás eredményességét nemesített vetőmagok kiosztásával, a műtrágya alkalmazásának elterjesztésével, tenyészállatok beállításával, a gabonaértékesítés megkönnyítésével igyekezett előmozdítani. Nagy érdeme volt az 1927. évi Tiszavidéki Mezőgazdasági-, Ipari-, Kereskedelmi- és Kulturális Kiállítás sikeres megszervezésében, amely több ezer látogatót vonzott Szentesre (köztük Horthy Miklós kormányzót, és számos minisztert). A hazai mezőgazdaság fejlesztése érdekében végzett munkássága elismeréseként 1931-ben elnyerte a m. kir. gazdasági főtanácsosi címet.

Élete teljében volt, amikor 61 éves korában tragikus körülmények között elragadta a halál. Nagy részvét mellett 1938. július 2-án a református középtemetőben helyezték örök nyugalomra. A Kossuth utca 19. szám alatti gyászháznál - amelynek udvarán felravatalozták - Böszörményi Jenő és Sebestyén Béla református lelkészek mondtak imát; a sírnál Gilicze Antal lelkész, dr. Dósa István alispán és dr. Kanász Nagy Sándor polgármester búcsúztatták a halottat. A Szentesi Napló címoldalas nekrológot tett közzé, kiemelve, hogy az elhunyt "Szerette ezt a várost, szerette ezt a földművelő népet. Politikájában soha le nem tért a lehetőségek és a tisztesség útjáról, nemes eszközökkel vívta meg küzdelmét; önző, egyéni érdekek sohasem vezették elhatározásaiban. De elsősorban mégis gazda volt, első gazdája ennek a városnak. Megosztotta sorsát gazdatársaival, és nem mulasztott el alkalmat, hogy szót emeljen az agrárérdekek védelmében. Gazdatársai között érezte magát a legjobban, akiknél ez a szeretet viszonzásra is talált."

Labádi Lajos