A galambos bácsi

Sokakat megdöbbentett Vígh György halálának híre, aki 82 esztendős korában hunyta le örökre szemét. Egyszerű, szorgalmas, a mezőgazdaságban dolgozó szülők harmadik gyermekeként, 1926. január 4-én látta meg a napvilágot Szegváron. Korán munkába állt, a sorkatonai szolgálat letöltése után egész életében magángazdálkodóként dolgozott. Kiváló minőségű lucerna vetőmagjának híre az ország másik szegletébe is eljutott, onnan is felkeresték a gazdák. A ház körül is elvégzett minden férfimunkát, s a barkácsolás szakmai fogásait a gyerekeknek is átadta, szakkört vezetett. Feleségével egy bérlakásban kezdték a közös életet, majd a József Attila utcában vettek házat, onnan a Sima Ferenc utcába költöztek, Gyuri bácsi itt élt haláláig. Boldog és kiegyensúlyozott házasságukból egy lányuk született, majd két unoka.

Sokan úgy ismerték, hogy vérében volt a gépek szeretete, nagyon vonzódott az autókhoz, motorokhoz. Neki volt például Szentesen először amerikai kocsija, csodájára jártak Oldsmobiljának.

Alakulásakor oszlopos tagja, összetartója volt a Kisgazdapárt szentesi szervezetének. Feleségével együtt szervezték az összejöveteleket, amelyeken elkártyázgattak, elpolitizálgattak.

Személyében egy vidám, erős jellemű és akaratú, egyenes, családszerető embert veszítettek el a szívéhez közel állók. Azonban Gyuri bácsit nem csak a családon belül szerették és tisztelték, hanem tágabb környezetében is: a barátok, a kisgazdák, és újabban a Kossuth téri cimborák. Gyuri bácsi a téren az egyik kaszt jellegzetes figurája volt, ahogyan motoros székéből etette a galambokat. Kicsi gyerekek nevezték el őt "galambos bácsinak", hiszen naponta kijárt a madarakhoz a térre, ahol beszédes kedvű emberként eldiskurálgatott időssel, fiatallal egyaránt. Tevékenységére felfigyelt egy fotós is: Vecseri Ferenc pár hónappal ezelőtti kiállításán három képen is szerepelt Gyuri bácsi, kedvenc foglalatossága, galambetetés közben. "De a sötétség oly gyenge, mert egyetlen magányos gyertya fénye elegendő, hogy elűzze őt. A szeretet pedig több egy magányos gyertyánál, a szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat. Továbbra is az örvénye nyomában, Fred" - írta a fotóművész a családnak adott kép hátoldalára, melyet a koszorúhoz tűztek. Sokat dolgozott, sokat szenvedett, tulajdonképpen halála volt a legkíméletesebb: június 3-án ebéd után otthonában aludni tért, s elaludt örökre. Utolsó útjára rengetegen kísérték a Kálvária temetőben.

Családja és barátaik