A szentesi csipkeverés

Képünk illusztráció

A csipkekészítés nagy múltra tekinthet vissza, habár születésének körülményei ma sem tisztázottak eléggé. Magyarországon a varrott technikával készített változatát jórészt csak a vászonszélek összeállításánál alkalmazták, amikor lepedőket, abroszokat, ingeket, gatyákat és pendelyeket készítettek. A vert csipke főleg a felföldi vándorárusok révén jutott el a magyar falvakba, előállításában eleinte a bányavárosok német lakossága játszott fontos szerepet. E technika az orsófákra tekert fonal különböző formáiból, párosításából alakult ki. Fontos kelléke a henger alakú, tömör párna, amelyhez párnatartó kapcsolódik.

A szentesi csipke története szorosan összekapcsolódik a balatonendrédiével, amelynek kialakulása Kájel Endre református lelkész tevékenységéhez kötődik, aki 1908-ban Stöckel Vilma tanítónő szakmai irányításával elindította az első tanfolyamot. A pap célja egyrészt az volt, hogy a nőknek télen, a mezőgazdasági munkák szünetében hasznos időtöltést biztosítson, másrészt pedig az, hogy összetartsa a falu asszonyait. Kezdetben vagyoni különbségekre való tekintet nélkül szinte mindenki megtanulta a csipkeverést, a nagygazdák lányai is pénzért piacra dolgoztak. A mesterséggel állandó jelleggel főként azok az asszonyok foglalkoztak, akiknek téli pénzkeresetére a családjuknak szüksége volt. A módosabb lányok is készítettek csipkét eladásra azért, hogy kelengyéjüket gyarapítsák. A balatonendrédi csipkeverés fennmaradásában és művészi rangra emelésében Kájel Endre felesége, Koroknai Zsófia játszott meghatározó szerepet. Kézügyességének köszönhetően hamar elsajátította az alapvető technikai megoldásokat, majd átvette a telep vezetését. 1938-ban a berlini világkiállításon a faluban készített terítő nagydíjat nyert. A balatonendrédi példa később ragadós lett, hiszen a szóládi, lullai, bálványosi és a tabi asszonyok is eltanulták a csipkeverés fortélyait.

Az egykorú sajtóbeszámolók szerint a vert csipke készítése Szentesen a két világháború között terjedt el széles körben, amikor Kájel Endre református lelkész az 1935-ös pusztító jégverés hírére csomagot küldött Négyesi Imrének, a város akkori polgármesterének. A postai küldemény néhány ismeretlen, fából készített munkaeszközt tartalmazott egy levél kíséretében, amelyben az állt, hogy Balatonendréden a csipkekészítés hasznot hajtó háziiparrá fejlődött, ami követésre méltó példaként szolgálhat a sorscsapásoktól sújtott szentesiek előtt. 1936. május 4-én került sor Csergő Károly alispánnál arra a megbeszélésre, amelynek témája a csipkekészítő tanfolyam volt. Az értekezleten részt vett Lakos István h. polgármester és Csokonai Vitéz Etelka is, aki a képzés feltételeiről már korábban megállapodott az alispánnal. Megegyezés történt arról is, hogy a város a tanfolyamnak a közgyűlési teremben vagy az anyakönyvi hivatalban biztosít helyet. A képzésre 200-an jelentkeztek, de közülük csak 60 növendéket vettek fel, a többiek számára külön alkalmat szerveztek. A tanfolyam 1936. május 11-én délután 5 órakor kezdődött a városháza közgyűlési termében, amelyen hatvan 12 és 22 év közötti lány jelent meg. A résztvevőket két csoportra osztották, akik közül harmincan május 13-án, a többiek pedig május 18-án kezdték el a tanulást. Az alapismeretek elsajátítását követően naponként felváltva jártak az előadásokra délelőtt 8 és 12, valamint délután 3 és 5 óra között. A tervek szerint az első tanfolyam után több is indult volna. A résztvevők a vármegye, a város és Kájel Endre támogatásának köszönhetően hozzájutottak a mesterség elsajátításához szükséges kellékekhez. Május 19-én Csergő Károly is megtekintette a tanfolyamot, mivel az ünnepélyes megnyitón nem tudott megjelenni. Augusztus elején az Alföldi Újság beszámolt arról, hogy szeptember 15-ig meghosszabbították a tanfolyam időtartamát. A képzésben ekkor 48 fő vett részt, a tanítás a közgyűlési terem melletti szobában folyt. A Csokonai Vitéz Etelka által előrajzolt mintákat henger alakú párnácskára erősítették rá, a körvonalakon elhelyezett gombostűkön lógtak az orsók a cérnával. A szakoktató által tanított technikákat az egykorú sajtóbeszámoló a következőképpen igyekezett bemutatni: "Magának a csipkének a készítése most már ugy történik, hogy a mintarajz vonalaira leszúrt gombostűk közt el kezdenek keringeni a cérnával felgombolyított orsók. A cérna lassankint határozott vonalakká válik a minta felett és ezeket a vonalakat vetésnek nevezik. A sokorsós csipkének az a tulajdonsága, hogy nagyon sok benne a vetés. A szallagosat arról lehet megismerni, hogy a cérna-vonalak finom rajzai valóságos szallag-alakot vonnak be rajta." Csokonai Vitéz Etelka külön hangsúlyt fektetett arra, hogy a lányok ne csak a csipkekészítést sajátítsák el, hanem a régi magyar motívumokat is alkalmazzák. Hosszas kutatómunka eredményeként Szentesen is sikerült felkutatni néhány olyan csipkemintát, amelyeket a tanfolyam résztvevői újjáélesztettek. Csokonai Vitéz Etelka korábbi tapasztalata azt mutatta, hogy a tanfolyamokra jelentkezők mindösszesen 30-40%-a bizonyult tehetségesnek. Ezzel szemben Szentesen a növendékeknek több mint a háromnegyede tűnt alkalmasnak a mesterség elsajátítására. Az első 48 résztvevő szeptember közepére tanulta meg a csipkeverés fortélyait. A tanfolyam sikerének tudható be, hogy Szentesen háziipari üzem létesült 50 munkással, amely a mesterségre szakosodott. Csergő Károly a vezetéssel Csokonai Vitéz Etelkát bízta meg. 1937-ben 100 képzett csipkekészítőt tartottak nyilván Szentesen. Az üzembe állandóan felvettek új tanulókat, akik elsajátíthatták a mesterség fortélyait. Mivel a szentesi csipkét sajátos motívumok jellemezték, ezért belföldről és külföldről is igény mutatkozott rá. 1937-ben a Budapesten rendezett Nemzetközi Vásár egyik szenzációjának számított, amelyen a várakozásokon felüli sikert ért el. A kiállított munkák mindegyike elkelt, sőt az üzem számára számtalan megrendelés érkezett.

A csipkeverés meghonosítása Szentesen eredményesnek bizonyult, mivel a tanfolyamokon résztvevők közül néhányan még napjainkban is gyakorolják a mesterséget. Rupa-szov Ferencné ma is őrzi és használja a Csokonai Vitéz Etelka által használt mintákat, jóllehet saját maga által tervezett motívumokat is alkalmaz.