Egy, már korábbi képviselő-testületi ülésen Horváth István azon véleményének adott hangot, hogy szerinte a mozi bezárása elkerülhetetlen. A Pálmások Szövetségének képviselője úgy gondolja, hogy a jövőben a vetítéseket a Művelődési Központ Tóth József utcai épületében kellene megoldani.
Horváth István bejelentése nem maradt válaszolatlanul. Dr. Bácskainé Fazekas Márta, a művelődési és oktatási bizottság elnöke elmondta, hogy a mozit nem is olyan régen újították fel, ismeretei szerint a felújítás pályázati pénzből valósulhatott meg, melynek fejében a város három évre kötelezettséget vállalt az intézmény működtetésére. Amennyiben az önkormányzat nem tesz eleget kötelezettségének, abban az esetben vissza kell fizetni az elnyert támogatás összegét. A Művelődési és Ifjúsági Ház vetítőterme nem alkalmas a mai nagy mozifilmek vetítésére - jelentette ki a képviselőasszony. Figyelmeztetett: kérdéses az is, hogy megérné-e az átalakítás.
Az Együtt Szentesért elnöke számokkal támasztotta alá mondanivalóját: a tavalyi statisztikai adatok szerint több mint 12 ezer látogatója volt az intézménynek. Az elmúlt évben heti hét vetítés volt, melyet 2008-ban ötre csökkentettek. Az évnek még nincs vége, nem kellene vészharangokat kongatni a mozi felett. A kultúra nem jövedelmező áru, nem lehet termelőüzemhez hasonlítani - hangsúlyozta. Véleménye szerint a városnak szüksége van mozira akkor is, ha nem olyan gazdaságos, mint amennyire szeretnék.
Horváth István válaszában kijelentette: félreértés ne essék, ő nem a kultúra ellen ágál, de végig kellene gondolni azt, hogy tizennyolc embernek érdemes-e a mozi épületét fenntartani. A képviselő nem hagyta szó nélkül azt sem, hogy a pályázatokat az adófizetők pénzéből finanszírozzák.
Az alábbi sorok a mozi kapcsán ugyan, de korántsem hasonló kérdésben jutottak eszembe. A kulcsszó: a bezárás. Ami az utóbbi időben nagyon is divatos tett kishazánkban. Ha valami nem megy úgy, ahogyan szeretnénk, akkor bezárjuk. Bezárjuk a gyárat, a kórházat, a postát, a művelődési házat, az iskolát. A sor ezzel még korántsem teljes. Lehetne folytatni például egy étteremmel, egy bolttal, vagy bármilyen üzlethelyiséggel. Magyarországon üzemek, üzletek megszűnésével milliók jutottak munkanélküliként az utcákra. A kormány változhatatlanul azt hiszi, ez a megoldás. Miközben látjuk, a környező országokban sorra épülnek fel a munkahelyek: üzemek, gyárak, kórházak nőnek ki a földből, munkát és életteret teremtve ezzel sok-sok román, szlovák, szlovén és horvát embernek. Ma odáig jutottunk, hogy szlovák szórólapokon kínálnak munkát a szomszédos országba Magyarországon. Gyurcsány Ferencnek, a szocialisták miniszterelnökének számos tévedése közül az egyik, miszerint a kettős állampolgárság megadásával sok ezer román állampolgárságú magyar lepi el a hazai munkaerőpiacot - már a múlté. Ma már tudjuk, hisztériakeltés volt az egész. A magyar állampolgárok megtévesztése.
Mi tagadás, mint annyi más hasonló "gyurcsány-fogást", bevettük ezt is. Feltartott kézzel adtuk meg magunkat a sorsnak. Miközben hagytuk, hogy elveszítsük munkabérünk reálértékét, munkahelyünket, hagytuk, hogy elvegyék emberi méltóságunkat. Az Életet.
Beszélgetünk. Józsi bá', a sokat megélt barát aztán felteszi a kérdést: mire megyünk azzal, ha bezárjuk az üzemet, a gyárat, az iskolát? A válasza is megjön rögvest: semmire - mondja. Nem az a megoldás, hogy sorban bezárunk mindent. Ha nem vigyázunk, ezzel a módszerrel az egész országra is lakat kerülhet. Van példa arra, hogy elindulhassunk egy jobb élet felé. A szomszédos országokban már vannak érzékelhető jelei a próbálkozásnak. Munkahelyteremtés, béremelés, hogy végre meginduljon a gazdaság.
Józsi bá' egyetértőn bólogat. Aztán eszébe jut egy vicc arról a bizonyos moszkvai kuplerájról. Mit is mondtak rá hajdanán? Ha nem megy az üzlet, nem biztos, hogy az ágyakat kell kicserélni. Talán az örömöt nem szerző lányokat inkább!
Lovas József