2008. június 20.

Egy elfeledett orvostudor

Százharmincöt éve hunyt el Dr. Csikányi Károly

Dr. Csikányi Károly és felesége

"Nem szorult emléke hosszú dicsbeszédre, hangzatos szavakban foglalt magasztalásra. Hiszen egyformán ismeré gazdag és szegény; az úri kényelem és a szükséggel küszködő család. Egyformán törlé le a gazdagnak és szegénynek fájdalomsajtolta könnyeit. A tudomány, fáradhatatlanság és lelkiismeret egyformán jelent meg az ő személyében a szegénynek szalma nyoszolyája, és a dúsgazdagnak selyem párnája előtt!

Az ő sírja előtt nemcsak az ő családja hullatá könnyeit, hanem egy közönség vivé oda szeretete és becsülése utolsó zálogát. Szentes városának 22 éven át fáradhatatlan, munkás, lelkiismeretes tiszti főorvosa - Felejthetetlen vagy! Emléked itt maradt a szegények és gazdagok háza fedelei alatt. Legyen könnyű a hant poraidnak!"

E tömör méltatással búcsúztatta a Szentesi Lap dr. Csikányi Károlyt, a város köztiszteletben álló, szeretett főorvosát, aki 1873. június 18-án, életének 48. évében tüdőszélhűdésben elhunyt. Ő is azon ezrek, tízezrek közé tartozott, akik becsülettel végigdolgozták az életüket, lelkiismeretes munkájukkal kivívták a lakosság megbecsülését és szeretetét, majd csendesen, maradandó emlék nélkül távoztak az élők sorából. Mivel ez így nem igazságos, engedjék meg, hogy egy rövid pályakép felrajzolásával kiragadhassuk városunk egykori főorvosát a teljes ismeretlenségből.

A Felvidékről származott; Liptószentmiklóson született 1824-ben, evangélikus családban. A Pesti Egyetemen előbb bölcsészetet hallgatott, majd orvostudományt tanult; 1848. július végén orvosdoktori oklevelet nyert. A szabadságharc idején a kecskeméti hadikórházban szolgált, ahonnan az alábbi bizonyítványt nyerte: "Bizonyítvány - melynek erejénél fogva alól írottak hiteles bizonyságot teszünk arról, hogy Csikányi Károly orvos-doctor úr itt helyben, másfél éve orvosi pályája gyakorlása alatt, magát mint ügyes orvos s fedhetetlen életű embertárs viselte, a közbizodalmat és tiszteletet megnyerte légyen; ez oknál fogva őt ajánlani, ezen pecsétünkkel erősített bizonyítványunkkal bátrak vagyunk. Kelt Kecskeméten, október 23-án 1849. Barna István Pest megyei főorvos, Kocsis József városi főorvos."

Csikányi Károly a szabadságharc leverése után bukkan fel Szentesen, s Te-mesváry István királyi biztos 1849. szeptember 29-én őt nevezi ki városi főorvossá, 200 pengőforint évi díjazás mellett. Az ifjú orvosról még annyit lehet tudni, hogy nőtlen, és a magyaron kívül tud németül, latinul és tótul. A berendezkedő császári királyi hatalom megerősítette főorvosi tisztségében, amelyet 22 éven át viselt.

Tudni kell, hogy az ekkor 22 ezer fős lakosságú Szentes egészségügyi ellátottsága még igen kezdetleges volt. Bár már az 1780-as é-vektől saját orvost (chirur-gust) alkalmazott, de sokszorosan alárendelt tisztségnek számított. A helyi statútumokban majd csak az 1836/37. évi örökváltsági szerződés bevezetése után tekintették közügynek az egészségügyet - és a tőle elválaszthatatlan szegényügyet. Már 1837-ben kimondták, hogy a városi orvos köteles "a Tanács által szegénynek elösmért Lakosokat ingyen gyógyítani", az 1841-ben kelt szegényügyi rendeletben pedig már így fogalmaztak: "Minthogy sok szegények és nyomorékok minden gondos élelmezés és ápolgatás mellett orvosi segedelem nélkül javulásukat meg nem nyerhetik, addig is, míg e tekintetből rendes kórház létesülhetne, végeztetik, hogy mindenkoron, amidőn csak eset elő fogná magát adni, az ily betegeskedő személyek a város orvosa által felkerestessenek, és a valóságos szegényeknek orvosi szerek minden mellékes fizetés nélkül a közpénztárból fizetendőleg kiszolgáltassanak."

Csikányi Károly munkába állásakor ez volt a kialakult gyakorlat, - nekrológjában ezért emlegették, hogy gazdagot és szegényt egyforma lelkiismeretességgel kezelt. Feladatai közé tartozott továbbá a járványokat megelőző szabályok kidolgozása, a járványok leküzdése, a lakhelyek és középületek egészségügyi felügyelete, a kéjhölgyek vizsgálata, a halottkémi munka ellenőrzése, a gyógyszertárak felülvizsgálata stb. Mindezt igen szerény díjazás mellett.

1852 júniusában megházasodott, nőül vette a Szabolcs vármegyei Encsről Szentesre származott Práznovszky Juliannát, akitől egy lánya született. Mária nevű gyermeküket utóbb Balogh János, Szentes 1878-84 közötti polgármestere, majd országgyűlési képviselője vette feleségül.

1862-ben megerősítették városi főorvosi állásában, egyben munkája elismeréseként Csongrád vármegye tiszteletbeli főorvosává nevezték ki. 1869-től jelentkezett gyógyíthatatlannak bizonyult betegsége. Hosszú szenvedés után, 1873. június 19-én helyezték örök nyugalomra.

Labádi Lajos