2008. június 20.

Az ötvenedik június 16-a után

Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy az ő nagyapja vértanú. Méghozzá kommunista. Sőt: "Jézusi értelemben vett kommunista." Ezt a meggyőződését deklarálta az egész ország nyilvánossága előtt a hálás unoka, aki számára nem jelentett problémát annak megfejtése, hogy miként lehet kommunista szívvel egy megvert, megalázott népért hőssé válni.

Gondolom, a jézusi értelemben vett kommunistaság egy kommunista nagyapa unokájának a száján csak azt jelentheti, hogy "nekem a nagyapámról valami nagyon szépet kell mondanom!" És tényleg nagyon szépet mondott. És méghozzá egy történelmileg meg is történt dolgot. A kereszténység beindulásakor. Sokakban oly nagy volt a Jézus iránti "prima caritas", első szeretet, hogy "összetartottak és mindenük közös volt." (Ap Csel. 2,44)

Sőt. Még az is megtörtént a 18. században, hogy jezsuita szerzetes papok - szent kísérletként - létrehoztak egy kommunista államot Dél-Amerikában. S ez az állam nem azért bukott meg, mert életképtelen volt, hanem mert a "keresztény" Európa bizonyos hatalmasságai ezt nem tűrhették.

Nagy baj volna, ha kis hazánkban lennének még mindig olyan keresztény magyarok, akik Nagy Imre dicsőségét csak azért nem hajlandók fényes csillagnak tekinteni, mert ő nem volt istenhívő. Tényleg nem volt az. Ezt még unokája is elismerte. Így nem kért Istentől kegyelmet. Ennek ellenére kapott Istentől kegyelmet arra, hogy Moszkva helytartóitól ne kérjen kegyelmet. Inkább meghalt. Meghalt egy olyan halállal, melyet az egész világ mély tisztelettel hajlandó volt a magyar nép dicsőségének növekedésére elismerni.

De arról meg ne feledkezzünk meg, hogy a vértanú nagyapa unokája a jeles jubileum alkalmával felhatalmazva érezte magát - teljes joggal -, hogy számon kérje a magyar népen: miért tette tönkre 1956 emlékét ezelőtt két évvel. S talán ez a "miért" azoknak is szólt, akik még az idén is találtak maguknak okot arra, hogy tüntetőleg kivonják magukat az egyetemes magyar ünneplésből? Ugyan miféle eszme az, melyre hivatkozva még a köztársaság elnöke is felmentheti magát attól, hogy ő a nemzet egységének megszemélyesítője? Attól kell tartanunk, hogy nem eszméről van szó, hanem csak érdekről. De miféle ország az olyan, ahol még jeles ünnepeken sem szabad az eszmét az érdek fölé helyezni?

Ezt sok magyarnak kellene 2008. június 16-a után kérdeznie. Hátha sikerülne végre valahára legalább kivételes alkalmakkor elfogadnunk egymást annak, aminek elfogadta Jézus azokat, akiket állítólag nem kellett volna elfogadnia. Miért nem kegyelmezünk hazánk jó hírének?!

Vági László