2008. május 23.

Janos, top vagy etwas

Tóth János matematikatanár, Szentes város és a gimnázium élő legendája volt a Közéleti Kávéház negyvenedik vendége.

1932. április 16-án született Tótkomlóson. Édesapja 1916 -17-ben részt vett az olaszországi Isonzónál lévő csatákban. Sokat mesélt a háború borzalmairól, ezért ő már gyerekkorától kezdve háborúellenes. Apja hazatérve lakatosmester lett. Az evangélikus templom kertje köré kovácsoltvas kerítést készített, ezt ma is bárki megnézheti Tótkomlóson. Később malmi tisztviselő lett belőle. Zsákszámra kapták a töltött kekszet és ládaszámra állt náluk a narancs, a mandarin és a citrom. Mindez a második világháború idején történt.

Édesanyja 1902-ben Tótkomlóson született egy 11 gyerekes igazgató tanító negyedik gyerekeként. Szülei 1921-ben kötöttek házasságot, és három gyermekük született: 1922-ben Mária, aki tanítónő lett, két évvel később Tibor, aki 9 hónapig élt (torokgyíkot kapott) és János. Tanító nővére már ötéves korában megtanította írni, de ő bal kézzel szeretett írni. Hatéves korában nagybátyja iskolájába került, aki lekötötte a bal kezét. Így megtanult jobb kézzel is írni. Tudását tanárként a diákoknak mindig bemutatta. Az első órán bal kézzel felírta, hogy Tóth, jobb kézzel pedig a Jánost.
A gyerekek csak bámultak ilyenkor.

1937-41-ig evangélikus elemi iskolába járt, 1942-50-ig pedig az orosházi evangélikus gimnáziumba, amit 1948-ban államosítottak. Édesapja mérnöknek szánta. Az érettségi évében az igazgató azt mondta, hogy ne a műszaki egyetemre jelentkezzen. Ő mégis oda ment felvételire. Beugratós felvételi volt, beugratós kérdésekkel. A DISZ-titkárral sétált utána a folyosón. Azt mondta, hogy olyan jól mesélt a felvételin, miért nem megy tanárnak. Már nagyon kellett vécére mennie, ezért egy óra után azt mondta: jó, elmegyek tanárnak. 1950-54-ig a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika-fizika-ábrázoló geometria szakára járt. 1954-ben került Szentesre. Először mindhárom tárgyát tanította. A fizikaoktatásról elmesélte, hogy minden délután bement a fizikai laborba, hogy a kísérletet előkészítse és nagyszerűen sikerült. Amikor azonban másnap bemutatta az osztályban, nem akartak sikerülni a kísérletek, mert más volt a levegő a 20-30 fős teremben. Pár év múlva el is ment a kedve a fizikaoktatástól. Az ábrázoló geometriát akkor adta le, amikor igazgató-helyettes lett. Ezután már csak matematikát tanított. 1967 és 1975 között igazgató-helyettes volt. 1992-ben nyugdíjba ment, de 1997-ig még tanított a gimnáziumban. 1998-2006-ig oktatott a Pollákban, a Barthában és a Zsoldosban is.

1957 augusztusában házasságot kötött a feleségével, aki békéscsabai volt. Családi ismeretség révén ismerkedtek össze. 1958-ben megszülettek ikerlányaik, akikből szintén pedagógus lett: az egyik lánya továbbvitte a sportszeretetét és testnevelés tanár lett, a másik lánya matematika szakos. Az ő egyik tanítványa nemrég országos első helyezést ért el matematikaversenyen.

Kedvenc sportjáról, a fociról is mesélt. 1947-48-ban az orosházi gimnázium csapatában országos középiskolás bajnokságot nyertek. Edzője Janosnak hívta. Volt két másik beceneve is. Az egyik a "top" volt, mert amikor angolórán kérdezte a tanár, hogy van angolul a tető, csak ő tudta, hogy top. A másik beceneve az "etwas" volt, mert a német nyelvben gyakran használta ezt a szót.

Elmondta még, hogy nagyon büszke arra, hogy 44 éves gimnáziumi tanítása alatt 4 tanítványa jutott országos döntőbe.

M. A.