BÁNFI IMRE 1941-2008

"Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk. Múlt és emlék, minden elmarad."
(Wass Albert)

Imre barátunk, a szerető férj, apa és nagyapa, a Pálmások Szövetsége gazdasági felelőse 2008. május 5-én, hajnali 3 órakor elköltözött az evilági létből.

Betegségét hatalmas hittel és reménnyel élte meg, szelleme és lelke már a mennyben van, és fel fog támadni dicsőséges testben az örökéletre!

A varrónő édesanya és gépész édesapa első gyermekeként, 1941. augusztus 21-én született Hódmezővásárhelyen, ahova élete első fele kötötte. Öccsével és húgával is erős összetartásban élt a család.

Futásban és kerékpárversenyeken sok-sok arany- ezüst - és bronzérmet szerzett a szívós, célratörő, kitartó akaratú ifjú. Kamaszként is olyan tántoríthatatlanul valósította meg célkitűzéseit, mint élete során mindig a maga elé tűzött célokat, felvállalt feladatokat.

Gépésztechnikusi végzettségét a Mérleggyárban és az Alumíniumszerkezetek Gyárában hasznosította, a közgazdasági technikusit pedig 1992-től vállalkozóként kamatoztatta. Kreatív gondolkodását a célok innovatív megvalósítása igazolta. Családjáért mindig keményen dolgozott, főállása mellett másodműszakban is és gondozta Kishomokon messze híres körte sövényét és 2000 töves földiepresét.

Második házasságában találta meg igazi párját, akivel együtt nevelték Imre első gyermekét, Attilát és közös gyermeküket, Róbert fiukat, akivel együtt élvezték négy unokájuk bájos-kedves szeretetét.

Imre is és felesége is munkahelyükön elismert, kitüntetett személyiségek voltak, és a társadalmi-társasági életben is tisztelet, megbecsülés övezte mindig őket.

Szentesen 1992-től, mint a MODULART Bútor- és Lakberendezési Áruház vezetője vált ismertté, de 1995-től a csongrádiak is megismerhették a színvonalas üzletet működtető Imrét és feleségét.

A sikeres vállalkozók nem utasították vissza a segítséget, támogatást kérőket, nemes szívvel szponzorálták a társadalmi eseményeket.

A tragédia se kerülte el Imrét. Nagyobbik fia, Attila 1999 februárjában, 33 évesen autóbalesetben életét vesztette. Ekkortól Imre egészsége megromlott, de a családjáért és a közért való tenni akarását hite visszaállította.

Az ezredforduló hozott jelentős változást, amikor Robi fia és felesége után Imre szívébe is beköltözött a hit, Isten Igéje adott számára is útmutatást. A szívbéli öröm segítette Őt abban, hogy újra magára talált. Gyönyörű kertet - egy mini arborétumot - teremtett az időközben Szentesen vásárolt, általuk átalakított ház körül, amit élete utolsó napjaiban is élvezett feleségével együtt, akivel 2002-ben újra házassági szövetséget kötöttek Isten és ember előtt.

A Hit Gyülekezete közössége, a családi támogatás, a családi-rokoni együttlétek vigasztalást hoztak számára. Megpróbált nyitni újra a társadalmi élet felé is.

Emlékezetesek maradnak az Imre által a semmiből megteremtett, néhányadmagával, de jószerével általa megszervezett, színvonalas, programdús Nagyhegyi Napok. Bekapcsolódott a közéletbe is, kétszer indult képviselőjelöltként Nagyhegyen és körzetében, és ért el jelentős támogatottságot. A Pálmások Szövetségének és a Vállalkozók Klubjának is vezetőségi tagja, gazdasági felelőse volt.

Betegségét 2007 júniusában diagnosztizálták és a nehéz, de reménykeltő kezelések, optimizmusa és a hite a gyógyulás felé vitték, mígnem ez év január elején bekövetkezett infarktus véget nem vetett ennek. A kezeléseket nem lehetett folytatni, és bár fájdalma - Istennek hála - nem volt, a fizikai test rohamosan gyengült, és 2008. május 5-én hajnalban a küzdelem véget ért.

Búcsúzunk Tőled Imre, köszönjük a közös perceket, napokat, családodnak pedig tiszteletünk és mély részvétünk!

"Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk."
(Ismeretlen szerző)

VÁROSUNKÉRT! VELÜNK! FÜGGETLENEKKEL PÁLMÁSOK SZÖVETSÉGE