Gondolom, sokan ismerik a Bibliából Jézus Úr híres mondását: "A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki Lélekből született." (János 3,8) Ennek a nagyon pünkösdi gondolatnak előre bocsátásával kezdem elmesélni idei pünkösdi "kalandomat".
Pünkösd hétfőjén immár tizenhetedszer zarándokoltam el Dunavarsányba, ahol harminc évig szolgáltam, 1943 és 1973 között. Ott áll a templom mellett XXIII. János pápa szobra márványtalapzaton. Kaptam e szobrot 1992-ben, aranymisére egy volt tanítványomtól, aki 1956-ban Amerikába szökött, ott meggazdagodott, majd hazatért, vagyonát eljótékonykodta és meghalt.
Azóta minden pünkösdhétfőn megkoszorúzzuk a tőle kapott pápaszobrot. Ez történt most is. Utódom, kedvesen köszöntött az öszszegyűlt ökumenikus gyülekezet nevében, de az idén egy meglepetéssel is kedveskedett. Elmondotta, hogy volt tanítványom és ministránsom, miért lett olyan hálás irányomban, hogy nem sajnálta tőlem ezt a grandiózus ajándékot. Neki, az utódomnak vallotta ezt be. Elmondta neki, hogy ő nem volt valami jó gyerek, és ezért a Vági atya bizony adott neki taslit is. Ő azonban belátta, hogy mindig igazságosan és szeretetből fakadóan osztottam ki arcára a fenyítéket. Ezt akarta nekem meghálálni.
No, amikor ezt nagy nyilvánosság előtt megtudtam, a jelenlévőkkel együtt mosolyra fakadtam, de gyorsan hozzátettem, hogy a mai fiatal kollégák ne így akarjanak maguknak érdemet szerezni, mert napjainkban a fegyelmezésnek ezt a formáját a közfelfogás nem tolerálja. Akkor még egy-egy taslinak nem volt hírértéke, a gyermekek pedig még be is tudták látni a fenyítés igazságosságát. Én magam is mindannyiszor - ahogy akkor illett - megköszöntem jó Apámnak, ha kiosztotta arcomra az odavalót.
Hát így jártam én az idei pünkösdi zarándoklásom alkalmával. Persze nagy hálásan vettem, hogy a jelenlévők mosolygós okossággal vették tudomásul, hogy lám szigorral is lehet érdemeket szerezni, ha a szigor alapja a szeretet és az igazságosság. Gondolom, hogy az ünnepség után a megjelent hívek maguk közt is letárgyalták ezt a "leleplezést". Én magam is úgy látom, ezt el kell mondanom szentesi olvasóimnak, s ők is mosolyogni fognak az eseten. Mert nem nehéz tudni: ott, ahol a szeretet és az igazságosság megtapasztalható, ott a korszerűtlen szigorral is többre lehet jutni, mint a legliberálisabb engedékenységgel. De lehet, hogy a gyerekek ezt jobban értik, mint a felnőttek.
Vági László