A hirtelen érkező halálhír mindig torokszorító, sokkoló, kiváltképp, ha volt osztálytársunktól, jó barátunktól, kortársunktól kell elbúcsúznunk. A közelmúltban érkezett a szomorú hír, hogy 59 éves korában váratlanul elhunyt dr. Bugyi Tamás, Szentes Kossuth-díjas sebészprofesszorának, Bugyi István tanár úrnak második fiúgyermeke.
Tamás az általános és középiskolai tanulmányai után nem sokkal Németországba került, ahol kitartó és szívós munkával elsajátította a nyelvet, majd az orvosi egyetemet végezte el úgy, hogy közben különböző munkákat vállalva tartotta el önmagát, illetve teremtette meg a tanulásához szükséges anyagi fedezetet. Diplomája megszerzése után Münchenben kapott állást, ahol élete utolsó napjáig aneszteziológus orvosként, majd főorvosként dolgozott. Kedves, rendkívül közvetlen és segítőkész ember volt, akit a munkatársai is nagyon szerettek és becsültek. Soha nem felejtette magyarországi, szentesi barátait, akik ha külföldi útjuk során München felé kanyarodtak, biztosak lehettek abban, hogy Tamás tárt ajtóval, szeretettel és barátsággal fogadja mindnyájukat. Tudjuk, hogy orvosként is segítette azokat a szentesieket, akik támogatásra szorultak.
Ritkán látogatott haza, de akkor igyekezett végigjárni az ismerősöket, barátokat és nem tudjuk felejteni az éjszakába nyúló jókedvű beszélgetéseket. Kedves, derűs egyénisége, rendkívüli segítőkészsége mindig megmarad emlékezetünkben. Egészségesen élt, vigyázott magára, a sors különös fintora, hogy a szokásos reggeli futás, kocogás közben érte a visszafordíthatatlan pillanat. Tamás! Júniusban lesz a 45 éves általános iskolai osztálytalálkozónk! A tanteremben a padon, a helyeden sajnos már csak egy szál virág lesz! Isten veled, nyugodj békében!
Volt osztálytársad, barátod
Majtényi András