Gergely Györgyre emlékezünk

A lap hasábjain olvasható hír nagyon szomorú: dr. Gergely György, az Iparos Újság külső munkatársa, megbecsült és szeretett tagja életének 83. évében március 2-án hajnalban elhunyt.

Szentesen született. Eredetileg orvos szeretett volna lenni, aztán hogy édesapját Auscwitzba hurcolták, ott lelte halálát, más szakmát választott. Üveges mestervizsgát tett. Édesanyja segítségével a pótolhatatlan apa utóda, foglalkozásának folytatója.

Bár a város puskalövés nélkül váltott rendszert, az élet nehezen indult meg. A közben három főre apadt városi üveges létszám megélhetése alig volt biztosítva. A kis cég 1950-ben megadta magát.

A fővárosban az anya egy szakmai vállalatnál helyezkedett el, fia újságíró lett. Az ötvenes évek első felében dúló harcokban dr. Gergely Györgyöt kizárták a béketáborból, majd - némi kényszerből - '56 őszén az Üvegesek Szövetkezetébe lépett fizikai dolgozóként. A cégbelépésekor már 200 főt meghaladó létszámú, sok szakmát felölelő szövetkezés volt. Aztán 15 hónap múlva műszaki vezetőnek nevezték ki, további egy év elteltével elnökké választották. A vezetői tisztségben eltöltött 17 esztendő nemcsak életpályájának, de az ipar hazai történetének is a csúcsa. A szakma véleménye szerint az üvegezés szakmai berkeiben dr. Gergely György neve egyfajta stílusirányzatnak, meghatározó személyiségnek felel meg. Neve fogalommá vált a szakmában, amelyet sok-sok évig művelt és művészi szintre fejlesztett.

Sarkadi Nagy Emília, az Iparos Újság szerkesztője a következőképpen emlékezik meg dr. Gergely Györgyről: "Előtte való nap még bementünk hozzá a kórházba. Mondtuk, hogy éppen "csináljuk" a lapot, hogy milyen szép abban a számban megjelent írása, és azt, hogy nagyon szeretjük. Már nagyon nehezen lélegzett, nem beszélt, de mintha megcsillant volna a szeme. Jó lenne hinni, hogy tudta: ott vagyunk és búcsúzunk.

Szinte állva hallt meg. Emberfeletti erővel szállt szembe a gyilkos korral. Három hónapot jósoltak neki, amit több mint öt évvel túlélt. A fizikai és lelki gyötrelmeket okozó kezelések között végig dolgozott.

Emlékeinkben még hoszszú ideig velünk marad. Nyugodjék békében!"

(lovas)