A Nemzet Halhatatlanja a mozi ünnepen

Haumann Péter köszöntötte a szentesi nézőket

Haumann Péter színművész is ellátogatott a Szentesi mozi ünnepre. Száz éve kezdődött a rendszeres filmvetítés a városban és erre emlékeztetett a művelődési központ a mozi előcsarnokában egy plakátkiállítással, a Kalandorok című magyar film bemutatójával és két Őze Lajos főszereplésével készült film vetítésével.

A Kalandorok című vígjáték bemutatóján megjelent a film rendezője Paczolay Béla, a produkció menedzsere Pataki Ági és a film egyik főszereplője, a neves színész.

Haumann Pétert egy beszélgetésre kértük, aki készségesen nyilatkozott a Szentesi Életnek. A Kossuth és Jászai díjas művész, tizenegy éve tagja a Nemzet Halhatatlanjainak, már többször járt és játszott Szentesen és most is kitűnően érezte magát a városban.

- A Kaladorok sikeres film - mondta -, mert áldásos jó pillanatban jött össze. Valamennyien szerettük magunkat és egymást. Ezek ritka pillanatok manapság ebben az országban. Az első perctől kezdve élveztem ezt a filmet.

- Lehet úgy jól játszani, ha a művész nem szereti a szerepét?

- Jól nem ! De szoktunk úgy is . Ilyenkor a színész csak áll a színpadon, mint egy holdbeli tájon. Rosszkedvűen nem lehet jól játszani!

- Haumann Péter munkásságában létezik-e fontossági sorrend a színház, a film, a rádió, a szinkron, a tv, az előadóest között?

- A kérdés logikus, de mégsem! Mert mit szeret a színész? Azt, ha a szerepben jól érzi magát. Akkor tökéletesen mindegy, hogy milyen szolgálatban teljesíti. Az "elkészítés" módja a színész lelkében ugyanaz! Nincs valódi sorrend, azért nagyon halkan mondom: nekem a színház áll az első helyen.

- Haumann Péter szereti a filmet, de fordítsuk meg a szórendet: a film szereti Haumann Pétert?

- Sajnos Haumann Péter jobban szereti a filmet, mint viszont! Túlzottan sok embert megsértettem és elterjedt rólam, hogy egy kiállhatatlan ember vagyok! Holott én nem vagyok az! Min lehet elcsúszni? Felkért Fábry Zoltán egy filmszerepre, de azonnal elkövettem egy nagy hibát. Mondtam: boldog vagyok, de szeretném elolvasni a forgatókönyvet. Egy Fábrytól ilyet nem szoktak kérni! Amit csinál. Az úgy jó, ahogy kigondolta! Megkaptam, aláhúzták benne a szerepemet. Egy nyilas volt, amit később Latinovits játszott el. Visszaküldtem, hogy nem kérem. Akkor már három utálatos embert játszottam. Csupa szemétládát! Azután tizenöt évig nem tettem be a lábam a filmgyárba.

- Biztosan ez volt az oka?

- Bebizonyosodott a feltételezésem. Tizenöt év után újra hívott Fábry. Az utolsó felvételi napon meghívott egy italra. Megkérdezte: miért nem vállaltad azt a szerepet? Ebből tudtam, hogy a mester keze benne volt a dologban! Isten bocsássa meg neki! Ráadásul kiderült, hogy egy senki a filmgyárban nem azt a szerepet húzta alá, amit a Fábry nekem szánt! Nem a nyilast játszottam volna, hanem amit később Márkus László játszott el. Ennyin is elbukhat valaki!

- A közönség szeretete mellett, Haumann Péter sok elismerést kapott. Kossuth díj, Jászai díj, a Nemzet Halhatatlanja és még sorolhatnánk. Hogy érzi magát itt és most, Magyarországon?

- Nem érzem jól magam - jelentem! Egyre gyakrabban teszik tönkre az életminőségemet! Aki ebben dönt, vagy gerjeszti: őket a személyes ellenségemnek tekintem! Ez számomra már nem pártfüggő! Alapvetően baloldali gondolkodású ember vagyok. De tökéletesen mindegy, hogy melyik oldalról jön, amitől nehezebben viselem el az életem! A három gyermekünket szigorúan a jóra neveltük és már van egy kis unokám is. Őt egy ép és egészséges országban szeretném látni, amint megérkezik, mint kiskamasz! Ebben most nem vagyok biztos, ezért rosszul érzem magam!

Kruzslicz Pál