A "latin iskolától" a főgimnáziumig

Több mint 300 éves múlt (I.)

A gimnázium kibővített épülete

Az elmúlt hetekben, hónapokban a helyi gimnázium ügye az érdeklődés középpontjába került. A megyei és a városi közgyűlés többször napirendre tűzte, de megnyugtató megoldás nem született. Legutóbb aláírásgyűjtés folyt annak érdekében, hogy a város vegye vissza a megyétől nagy múltú intézményét. Remélhetően a döntéshozók záros határidőn belül megtalálják a kivezető utat ebből a méltatlan helyzetből, és újból az oktatásé, a diákságé lesz a főszerep. Addig is idézzük fel gimnáziumunk születését, folyamatos fejlődését a kiteljesedéséig; bizonyítandó, hogy van mit veszítenünk; s nincs helye átgondolatlan politikai játszadozásoknak.

A középiskolai szintű oktatás kezdetei Szentesen a XVII. század végéig, illetve a XVIII. század elejéig vezethető vissza. Egyes adatok szerint 1680-tól, más források szerint 1714/15-től már működött a református egyház által fenntartott elemi népiskola mellett egy úgynevezett latin iskola, amelyet rektorok vezettek. Ők többnyire a Debreceni Református Nagykollégiumban teológiát végzett diákok voltak, akik a külföldi egyetemi tanulmányaik előtt 2-3 évig oktatóként működtek, gyűjtvén a pénzt a továbbtanuláshoz. 1680-tól esetlegesen, 1715-től azonban már folyamatosan feljegyezték a latin iskola tanítóit. A latin (vagy humanista) iskolába járók az elemi iskolai tantárgyakon felül (írás, olvasás, számtan) tanultak még latin nyelvet, földrajzot, poétikát, természettant, sőt magyar törvénytant is. Egyfajta előkészítő volt a felsőbb tanulmányokhoz. (Vagyis ha meggondoljuk, a gimnázium legkorábbi jogelődei megközelítőleg 300-320 éves múltra tekintenek vissza.)

Klasszikus értelemben vett, szervezett gimnáziumról azonban csak 1859-től beszélhetünk. A református egyház ekkor nyitotta meg a 4 osztályosra tervezett középtanodáját, amely 1864/ 65-re 6 osztályossá fejlődött. Önálló épülete kezdetben nem volt; a képzés a főtéri Központi Református Elemi Fiúiskolában folyt. 1871-ben a város vette át a középtanoda fenntartását, egybekötve a polgári fiúiskolai képzéssel. Új helyéül a Széchenyi-ligetben lévő Új Világhoz címzett vigadó épületét jelölték ki, ahol 1887-ig működött. (Az épületet 1913-tól a múzeum használja.)

A középiskolákról szóló 1883: XXX. tc. megszüntette a kettős jellegű tanintézeteket. Ennek nyomán Szentes város képviselő-testülete kimondta a korábbi intézetnek tisztán gimnáziummá történő átalakítását. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezt azzal a feltétellel engedélyezte, ha a város építtet egy megfelelő épületet a gimnázium elhelyezésére. A városi közgyűlés 1886 márciusában meghozta a szükséges határozatot, s utasította Sarkadi Nagy Mihály polgármestert, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a gimnázium építésének előkészítésére. A polgármester elnökletével megalakult építészeti bizottság megvásárolta a Vásárhelyi utcában (ma Szent Imre herceg u.) lévő, a katolikus templom szomszédságában elterülő telket. Ezt követően Sarkadi polgármester levélben felkereste Benkó Károly neves építészt, hogy utazzon Szentesre az építési terület megtekintésére. Benkó 1886. május végén eleget tett a felkérésnek, s a terepszemle után elvállalta a gimnázium épületének megtervezését. A szakipari munkákra beérkezett ajánlatokat 1887. április 18-án bírálták el. A legkedvezőbb ajánlatot egy szegedi cég tette, akik vállalták, hogy az új, kétszintes dekoratív épület 1888. június 30-ig elkészül. Az időpontokat betartották, így 1888. szeptember 3-án - 120 évvel ezelőtt - megtörténhetett a gimnázium ünnepélyes átadása.

A rangos tanintézet 1891-re 8 osztályosra bővült, elnyerve a főgimnáziumi besorolást és az érettségiztetés jogát. Az intézmény 1897-ben állami kezelésbe került. Az átadási okmányban a város kötelezte magát, hogy évenként 24 ezer koronával hozzájárul az iskola fenntartásához, az állam pedig vállalta a gimnázium épületének kibővítését. Az eredetileg 6 osztályosra tervezett épületbe 1888-ban 166 tanuló járt, míg a századfordulóra a diákok létszáma meghaladta a 350 főt. A szűk épületben szinte lehetetlenné vált a tanítás. A tanári kar 1909 végén emlékiratot intézett az illetékes miniszterhez, sürgetve a tűrhetetlenné vált helyzet orvoslását. Újabb évek teltek el, mire 1914 tavaszán Ybl Lajos műépítészt megbízták a bővítési tervek elkészítésével és a művezetői teendők ellátásával. Az első világháború kitörése ellenére az építkezés 1915-ben elkezdődött, de az állandó pénz- és anyaghiány miatt igen vontatottan haladt. A korábbi főépület jobbról egy "L" alakú emeletes, főlépcsőházas és tornatermes maggal, balról pedig egy földszintes igazgatói és gondnoki lakkal egészült ki. Az új épületszárnyak 1918 őszére elkészültek. A tanítás alig kezdődött meg, amikor 1919 áprilisában a megszálló román katonaság vette birtokba az épületet. Egy év múlva távoztak, tetemes kárt hagyva maguk után.

A főgimnázium 1922-ben felvette Szentes nagy szülöttének, Horváth Mihály történetíró, csanádi püspök, a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének nevét. A második világháború idején az épületet hadikórházként használták. A nyolcosztályos általános iskolák megszervezését követően, a gimnázium négyosztályos középiskolaként folytatta működését.

Labádi Lajos