Nem sokkal a költészet napja előtt történt. Ha ugyan ez történet. De azért leírom.
Egy üzlet bejárata előtt üldögél egy kicsi leányka. Bűbájos hangon szaval. Sőt inkább énekel. Kis kezében egy csiga, s ahogy tőle telik, úgy csilingeli felé a gyermekdalt: "Csiga-biga gyere ki,/ Ég a házad ideki!" Nem tudtam nem hallani. Odamentem hozzá és mondtam: "Szépen énekelsz, és látod, a csiga jön is kifelé."
Örült a gyermek az elismerésnek, mert kérésemre bátran megmondta a nevét, s aztán azonnal rám nézett, és kérdezte: "Hát a bácsinak mi a neve?" Úgy megörültem e gyermeki kérdésnek! Hogyne, hiszen velem még nem fordult elő soha, hogy 3 éves kisgyerek megkérdezze a nevemet. Ettől magam is "gyerek" lettem.
S mikor elindultam az éppen megérkezett taxi felé, a kicsi utánam kiáltotta a nevemet: "Laci bácsi!" Boldoggá tett, és egyben elgondolkodóvá.
Az jutott eszembe, hogy ez a kis magyar leányka, ha majd felnő, fog-e énekelni? Ő, aki boldogan magáévá tette a gyerekköltészet csigabigás produktumát, fogja-e szeretni a magyar költészet nagyjainak csodás alkotásait? Az ő lelke fel fog-e tüzesedni akkor, ha majd hallani fogja a "Talpra magyart?" Társaival együtt a jövő ismeretlenségének házából ki tud-e énekelni egy szebb magyar holnapot és holnaputánt?
Ez a kérdés azért jutott perceken belül eszembe, mert úgy a '80-as évek valamelyikén másfajta élményben volt részem itt, Szentesen. Hittanórát tartottam, s kedveskedni akartam a kb. 10 éves leányoknak, fiúknak. Ezért éneklésre hívtam őket. Mire ők, szinte kórusban ezt válaszolták: "Mi nem szeretünk énekelni." Valósággal megrémültem. S kérdeztem: mi lehet az oka annak, hogy több gyerek is egyszerre, szinte védekezésül kijelenti, hogy nem akar énekelni?
E váratlan tapasztalás régen történt. Azóta itt, Szentesen is voltak szép élményeim éneklő s verset mondó gyerekekről, fiatalokról. Ennek ellenére vannak nyugtalanító sejtelmeim is. Mert mi lesz akkor, ha a gyerekeink nem jutnak olyan vershez és dalhoz, melyet szívesen énekelnének? Mi lesz, ha nem lesznek elénekelhető igazságok és elszavalandó örömök? Mi lesz, ha csak a motorok zúgása és a pénznek a csörgése lesz az egyetlen ok arra, hogy mulatozzon az ember gyereke? Történhet-e még valami a mi világunkban, mely kívánatossá teszi a verset és a dallamot?
Krisztus Úr! Te még a keresztfán is tudtál zsoltárt énekelni. Vissza tudod-e énekelni gyermekeink szívébe azt a dalt, azt a verset, melyet érdemes elénekelni? És lesz-e még olyan magyar fiatalság, mely kíváncsi lesz a nagyra nőtt magyarok nevére? Vagy még a magáét sem fogja tudni jól kimondani? A csiga-bigák pedig ki mernek-e majd jönni házukból?
Vági László