Korunk legelterjedtebb függőségei közé tartozik a számítógép- és internet-függőség. Hasznos dolog a gép kezelése, a számunkra fontos információkat könynyedén beszerezhetjük segítségével, az azonban abszolút nem mellékes, hogy mennyi időt töltünk el a computer előtt akár játékkal, akár szoftverletöltéssel, akár chat-eléssel. Nemcsak a fiatal generációra, hanem az idősebbekre is veszélyes ez a fajta időtöltés, hiszen könnyen, akár néhány hét leforgása alatt rabjává válhatunk az elektronikus világnak.
Így történt ez egy 25 éves szentesi lánnyal is, aki bár régóta használta a számítógépet és több éve be volt otthon kötve az internet, függővé azonban csak néhány hónapja vált.
- Körülbelül négy hónappal ezelőtt vettem észre magamon, hogy naponta több órát töltök chat-eléssel. Volt, hogy délután három órakor ültem le a gép elé "beszélgetni", s azon kaptam magam, hogy sötétedik. Nagyon hamar eltelt az idő. Arra is volt példa, hogy egy ismerősömnél voltam, s idegesített, hogy mikor mehetek haza chat-elni. Izgatott, hogy ha bekapcsolom a gépet, akkor kivel tudom felvenni a kapcsolatot. Egy pár hónap után azonban világossá vált számomra is, de a családtagjaim és a barátaim is jelezték, hogy nem túl jó, amit csinálok - mesélte a lány, aki szenvedélyének indító okaként több dolgot is megjelölt.
Elmondta, hogy egyrészt sokszor nem tudott mit kezdeni idejével, s ez jó megoldásnak, szórakozásnak látszott. Másrészt úgy érezte, hogy végre meghallgatják, nem szólnak közbe, érdekes az emberek számára. Tudott beszélni magáról, meg tudta osztani másokkal a gondolatait, elmondhatta, hogy mit szeret, milyen érzései vannak. Elfogadták. Szavaihoz, gondolataihoz viszont nem párosult arc, így szabadon, szorongások nélkül közzétehette véleményét. Könnyebben megnyílt mások számára és őszintén tudott "beszélgetni" az ismeretlenség homályába burkolózva. Emellett persze általános dolgokról is beszélgetett a sosem látott emberekkel.
- Chateléskor kölcsönösek voltak a lelki beszélgetések, de engem igazán nem érdekeltek a mások érzései, bajai. Amióta azonban abbahagytam a chat-elést, azóta ismét vannak személyes kapcsolataim, ismét érdekelnek mások problémái is. Fontos, hogy az emberek figyelnek rám, és én is megpróbálok ugyanúgy figyelni másokra - mesélte a szenvedélybeteg, aki szerint függőségében közrejátszott az is, hogy a főiskola utolsó éveiben a gyakorlatok miatt kevesebbet találkozott azokkal az évfolyamtársaival, akik előtte közel álltak hozzá, s akikkel lelki dolgokról is tudott beszélgetni.
Elmondta: Szenvedélybetegsége közben leépítette kapcsolatait, nem kereste barátait, ismerőseit sem személyesen, sem telefonon. Szüleivel való kapcsolata jó, de felszínes. Problémáit csak nagyvonalakban vázolja fel nekik, segítséget nem szokott kérni tőlük, mélyebb lelki dolgokat nem oszt meg velük. Régen hangulatember volt. Akkor ment társasságba, ha kedve volt hozzá, egyébként elhúzódott. Amióta abbahagyta a chat-elést, azóta sokkal több életében a személyes találkozás, bátran ismerkedik, sokat javult közérzete, vidámabb lett, és valós személyekkel is képes meg osztani gondolatait. Nem fél már attól, hogy az élő beszélgetésben hallják a hanglejtését, látják reakcióit, s azt, ahogyan gesztikulál.
- Segítséget kértem, s azt mondták, hogy menjek be az addiktológiára, ahol már az első beszélgetés jólesett, önbizalmat adott. 3-4 hónapja járok oda rendszeresen, közben nullára redukálódott az internetes tevékenységem. Nem ülök a gép elé, mindig megkérek valakit, hogy nézze meg a leveleimet. A számítógép helyett más dolgokkal kötöm le magam, de tudom, hogy a mai élethez hozzá tartozik az internet és a számítógép. Előbb-utóbb ismét használnom kell majd az internetet, de megbeszéltük, hogy rangsort fogok felállítani, s előre rögzítem, hogy mennyi időt töltök el a számítógépezéssel.
Cseh-Lakos