"Fölfordított országban élünk." Erről szólt Orbán Viktor panasza április 2-án a Parlament felsőházi termében több száz lelkipásztor jelenlétében. S a szónok azt is megállapította, hogy az egyházak papjainak "radikális diagnózisa nélkül" aligha fognak a dolgok helyükre kerülni.
Egy jeles napilap fényképet is közölt az előadóról. Látható, amint mondja a magáét, és egy felirat is olvasható: "Az ország lelke és az egyház."
Az országos napilap még ugyanazon a második oldalon illusztrálja is a maga módján az ország lelkét: láthatók roncsvillamosok egymás hegyén-hátán, jelképezvén: milyen egy ország lelke, ha túl sok a roncsember, aki már nem tud közlekedni elvek és meggyőződések sínpárján, mert olyannal nem is rendelkezik. No és olvasható tíznél több trágár kiszólás is a megszokott egyértelműsítő pontozással, és nyilván annak érzékeltetésével, hogy ily mosdatlanságok csak a "másik" magyar lelkéből buggyanhatnak elő. "Mert Magyarország azért lett beteg ország, mert a "másik" ember lelkével van nagy baj."
Hát a főtisztelendő és nagytiszteletű papságnak legyen az a hazafiúi kötelessége, hogy az ország megromlott állapotú lelkéről szíveskedjék "radikális diagnózist" készíteni. A kérés nagyon szívből fakadónak tűnik, hiszen ki szeretne egy roncsország élére kerülni csak azért, hogy maga is sajnálatra méltóvá tegye magát a hatalom jól látható csúcsán?
A főtisztelendő és nagytiszteletű papság ettől a kéréstől érezhetné magát nagyon megtiszteltnek, annál is inkább, mert az átkos évtizedekben nem nagyon élvezhették a hatalmon lévők bizalmát. Csak egy a gondja: mit is jelent az a szó, hogy "radikális diagnózis"? Azt ugyanis tudjuk, hogy egy diagnózis mitől téves, ha téves, mitől kitűnő, ha kitűnő. De, hogy mitől radikális, azon egy ideig el kell gondolkodnunk.
Ha egy diagnózis netán attól radikális, hogy megfogalmazásában 100 százalékig érvényesülnek az Evangélium szent és igaz szempontjai, akkor nincs baj. Ezzel szabad és kell szolgálnunk. Sőt! Csak ezzel szabad szolgálnunk.
Ugyanis a mi gazdánk, Jézus Krisztus is ezt tette. De tudjuk mi lett a vége! Jézus a tökéletesen igaz diagnózis mártírja lett. E mártíromságot szeretjük mi megtisztelni, ünnepeltetni is, de elvállalni? Ehhez bizony kell egy kis bátorság! Meg aztán kell hozzá bizonyos távolságtartás is a társadalom lelkétől. A távolságok ugyan tényleg sokszor többet mutatnak, mint a közelségek, de lehet fázni tőlük. S fázni nem nagyon szeret az ember. Magam is dideregtem eleget, mikor a kellemes légkört a különféle vastapsok biztosították.
Hát én így vagyok a kért radikális diagnózissal. Ami pedig a megváltó terápiát illeti, arról most csak azt mondhatom: de jó lenne, ha elsőnek magunkat tudnánk kártékony beidegződésektől felszabadítani! Ám biztos vagyok benne, hogy ezt csak Isten tudja velünk megtenni. Ha akarja. De jó lenne, ha akarná! De jó lenne minden felejtendőt elfelejteni és minden megtanulandót megtanulni! Ez esetben hibátlanul tudnánk diagnosztizálni.
Vági László