Az elkezdett és az elfelejtett reformok

Üzen a múltból a történelem

Könnyen belátható, hogy a magyar '48-49-es forradalom és szabadságharc motorja a meghirdetett és a bevezetett reformok sora. Elsősorban a nevezetes követelésekről beszélt előadásában dr. Balázs György, a történettudományok kandidátusa, nyugalmazott főiskolai tanár a Helyőrségi Klubban megtartott rendezvényen. A 160 éve történt, legfontosabb események felidézését vállalta egy sorozat keretében a művelődési intézmény és a Szabadidős Sportklub. A történész elsősorban a reformok tükrében mutatta meg az ország sorsát valóban megfordító változásokat.

Ünnepi szónokok sora elemezte nemrég elődeink tetteit, de csak kevesen merészkedtek a reformok részletes taglalásába. Inkább a múlt és a jelen közötti párhuzamokat keresték a szónokok. Dr. Balázs György megfogalmazásában a lényeg: milyen reformokat akartak a szabadságharc szereplői és mit sikerült megvalósítani. Ráadásul nem lehet megkerülni az Európában zajló eseményeket, mert a hazai változások szerves része, mintegy láncszeme az ott történteknek. Ezek ismerete nélkül aligha lehet megérteni a magyar forradalmat.

Ha a legfontosabb követeléseket sorra vesszük, rögtön látjuk, hogy az elgondolás és a valóság között, időnként, nagy a különbség. A feudalizmus változása megérett, be kellett vezetni a népképviseletet, valamint a jobbágyság felszabadítása is a legfontosabb sarokpont a hazai valóság átszabásának. Legyen választójoguk, a félmilliós nemesség mellett, a polgároknak és a jobbágyoknak is. Ezzel már félúton megálltak, mert végül vagyonhoz kötötték a választójog elnyerését. Erről részletesen ír a szentesi születésű, neves történész, egyházi és közéleti személyiség: Horváth Mihály.

Az előadó hangsúlyozta: Magyarországon "sikerült" a legrosszabb földtörvényt kitalálni és megvalósítani. Európa keleti részén nálunk kapták a legkevesebb földet a jobbágyok, még a cári Oroszországban is jobban segítették a földművelőket.

Ezért olcsó lett a munkaerő és a birtokosoknak nem állt érdekében gépesíteni, fejleszteni. Ezért a magyar mezőgazdaság már akkor évtizedekkel elmaradt a nyugat-európai gazdálkodástól.

A 48-as forradalom nyitotta ki azt a kaput, amelyen keresztül az ország a tőkés fejlődés, a polgárosodás útjára léphetett. Az eredmények a dualizmus időszakában jelentkeztek igazán.

Amit a legfontosabbnak tart Balázs György, hogy a nemzet a szabadságharcot a szívébe zárta és a változásokat egységes akarattal kívánta és erősítette. Ez bizony ma is megszívlelendő! - mondta. Szentesen, például, 2652 személy jelentkezett a Kossuth által toborzott nemzeti hadseregbe. Nagy problémát okozott később, hogy a nemzetiségeknek nem adták meg az önrendelkezési jogot. Ezért közülük sokan, ellene fordultak a szabadságharcnak.

Az ipar igen elmaradott, inkább csak a hadiipar fejlődött. Az összesen félezer manufakturában csak 23 ezren dolgoztak. Az úgynevezett "béke-években, az Osztrák-Magyar monarchiában, l848-tól 1914-ig indult meg a fejlődés. 1881-től 1914-ig például négy iparpártoló törvény látott napvilágot. Az első 15 éves, a második 30 éves adókedvezményt adott, hogy minél erősebb legyen a fejlődés /!/. Szóval - emelte ki Balázs György az előadásában - még ma is találhatunk egy-két-három megszívlelendő ötletet a 160 éve történt, és a változásokat követő időszak, parlamenti döntései között!

Kruzslicz Pál