Ami negyven év alatt nem sikerült a szocialistának nevezett hanglemezgyártásnak, azt megoldotta egy népzene iránt elkötelezett kis kiadó, felhasználva a technika fejlődése útján megnyílt lehetőségeket. A Fonó Budai Zeneház (hangrestaurálást követően) közreadta a történelmi Magyarország területén, a múlt század elején kezdődött népdalgyűjtésekből készült gramofonfelvételekből válogatott teljes sorozatot, amit a Pátria-cég 107 lemezen jelentetett meg a harmincas-negyvenes években. Mind az 1210 darabot, egyetlen CD-n, pontosabban CD-Romon, mégpedig a maga teljességében! Vagyis, kiegészítve a témához kapcsolódó tanulmányokkal (hatot a szentesi zeneiskola névadója, Lajtha László írt), kottákkal, dalszövegekkel, a népdalgyűjtők életrajzával, fotóival, és minden egyéb információval, amit az adatközlőkről akkoriban feljegyeztek. Mindezek elérését jól használható, praktikus keresési lehetőségek támogatják, aminek következtében le lehet válogatni, és akár sorra lejátszani például az egyes településeken készült hangfelvételeket.
Így gyorsan leszűrhető az is, hogy a Csongrád megyei gyűjtések csupán két települést érintettek: Fábiánsebestyént és Szentest! Gyűjtőként a szentesi gimnázium tanárát, Derzsi Kovács Jenőt jelölték meg. Érdekes, hogy valamennyi népdalt ugyanazon a napon, 1939. június 12-én rögzítették. A szomszéd község adatközlője, az 1878-ban született tekerős és dudás Kis József 12 dalt, illetve hangszeres variációt örökített ránk.
Szentes 27 Pátria-felvétellel van jelen. Ebből 13-ban az 1889-es születésű Maszlag Józsefné Mecs Balog Mária énekel és tamburázik. A többit (értelemszerűen 14-et) az 1876-ban született Balla István tekerős adja elő, akiről számos fotót találhatunk a lemezen. A rögzített dalokról, valamint a budapesti stúdióban folyó munka körülményeiről sokat megtudhatunk Hankó Györgyné Paksi Márta: Szentes és környéke népzenéje és néptánca a XX. században című kitűnő könyvéből, ezért a részletekbe nem megyek bele. Fontosnak tartom viszont megjegyezni, hogy a nevek írásmódját a CD-Romról vettem át, amelyek nem biztos, hogy pontosak (Kis, Mecs Balog).
Az adatközlők életútja valamivel terjedelmesebb a CD-Rom-on, mint a könyvben: az addigi, teljes életrajzuk megismerhető (jó néhány, jellemző félmondatban a saját szavaikkal), ami a gyűjtő iránti nagyfokú bizalomról árulkodik, más vidékek dalosainál lényegesen több információt nyújtva.
Nem csak a három népi előadó ma élő leszármazottai (köztük a frissen kitüntetett tekerős, Balla Tibor) lehetnek büszkék arra a teljesítményre, amivel elődeik a magyar népzene tárházát gazdagították, hanem a város egész népe! A szentesi népdalok között a CD-Romon hallható 1171 felvétel nekünk szinte csak ráadás.
A zárszó nem is lehet más: ennek az egyedülálló kultúrkincsnek minden, zenével is foglalkozó oktatási intézmény, és minden érdeklődő gyűjteményében ott van a helye! Nem kell sokat költeni rá: egyetlen hanglemez áráért megvásárolható.
Olasz Sándor