Árpi óriás lett

Tavaly év végén új csillag született a magyar szórakoztatóiparban: egy vajdasági mesemondót kapott szárnyára a hírnév. Utasi Árpi teljesítményét múlt héten Szentesen is megcsodálhattuk, a Színkör művészeti alapítvány gálaműsorának sztárvendégeként, s magával hozott valamit, amit már kezdünk elfelejteni.

Milyen is valójában a Csillag születik-műsor győztese? A színházi folyosón egyszer csak előbukkant valahonnan egy kék pulóveres, valószínűtlenül kis termetű, egy-szerű fiúcska, "sziasztok", mondta nekem és a mellettem álló fiataloknak, és zsebre dugott kézzel elsétált előttünk. Ahogy utána néztem, felismertem, s hitetlen voltam, mit fog felmutatni ez az apró fiúcska.

A gála szervezője szintén megtapasztalhatta ezt az érzést. Árpi nehezen nyílt meg, de Ombódi Csilla összebarátkozott vele a délután és az este folyamán. Szülei mentek Árpiért Csantavérre, ahol megdöbbentek az egyszerű életkörülmények láttán. A fiú kiflit rágcsálva fogadta őket a kapuban, s még Szentesen is érződött ruházatán a füst- és bociszag. Nem rossz értelemben mondta ezt róla Csilla, őt inkább lenyűgözte Árpi természetessége, a fiú mintha egy Móra-novellából lépett volna elő. Nem volt könnyű megszereznie, a fiúcska egymás után jár fellépésekre, az utat is végigaludta. A hangpróbán viszont igazolta, milyen komolyan veszi a szereplést, elég lett volna pár mondat, de ő gesztikulálva előadta az egészet. Utána tele lett az öltöző, az alapítvány növendékeitől pattogtak a kérdések a befutott kis mesemondóhoz, aki természetességével hódított. A műsor alatt nem maradt az öltözőben, ott állt a kulisszák mögött. A nézőtér jobb oldalán ülők mosolyogtak, hogy a diákok műsorának "részeként" láthatták Árpit is, aki folyamatosan belelógott a képbe. Kikerekedett szemmel figyelte a műsort, látszik, már vérbeli színházi ember. Most két hónapig Veszprémben lakik majd, szerződtették az Indul a bakterház színdarab változatának főszerepére. Hétvégén már félig kész meselemezén dolgozott, de nem érdekli, mi lesz a jövőjével, számára egy a lényeg, hogy színpadon állhasson, és nevettessen a meséivel. A fokozott nyilvánosság jó hatással volt szorgalmára is, javított a jegyein az iskolában, s most már magántanuló.

A színpadon már óriásnak láttam a kis mesemondót. Pedig nem nőtt az egy centit sem, több számmal nagyobb ingében, fekete kalapjában állt a színpad szélén, és csak mesélt, a maga módján. Jelenség lett belőle, hangja betöltötte a teret, több száz ember nézte és hallgatta, csak azért nem lélegzet-vissza-fojtva, mert közben nevetni is kellett. A legényke a színpadon szépen kinőtte magát. Reméljük, és ő is megígérte, hogy őszinteségét, természetes lényét nem növi ki soha.

(darók)