Megboldogult igazgató koromban sokszor ugrattak az ismerősök: miért vagyok olyan sokat a munkahelyemen? Működik a rendszer - mondták - kézi irányítás nélkül is. Ez még igaz is lehet - hangzott a félig tréfás válasz, de ha sokat nem járok be, egy idő után kiderülhet: nincs is szükség a munkakörömre.
Miről jutott ez az eszembe? Amikor napokon keresztül sztrájkoltak a vasutasok, a sűrűn utazó emberek először dühöngtek! Átszervezték az életüket, az utazásukat. Mentek busszal, gépkocsival, ki mivel tudott. Három-négy nap után mindenki feltalálta a számára legjobb vonatpótlót. Már nem szitkozódott, hanem helyreállt számára a megszokható rend. Egyszerűen nem hiányzott a vasút, amúgy is gyatra szolgáltatása. Kiderült: nincs is rá akkora szükség! A szervezkedők, fontosságuk teljes tudatában, erre valószínűleg nem is gondoltak!
Erről pedig egy távoli ország vasúttársasága jutott az eszembe. A vasúti közlekedés legnagyobb példaképei a világon a Japán sínmesterek! Párját ritkítóan színvonalas a működésük. A rendszer összeszokottan és olajozottan ketyeg és időnként még nyereséget is termel. Legutóbb megírtam: néhány perces késés miatt nemcsak a cég első embere, de a felügyelő miniszter is lemondott. Japánban! Itthon ezt nyilvánvaló butaság emlegetni, mert naponta több tucat főnök talpára kellene útilaput kötni!
De, nem volt ám mindig ilyen színvonalas a Japán vasúti közlekedés. Sőt! A leírások szerint - több mint negyven éve -, hasonlóak lehettek az állapotok, mint ma a MÁV háza táján. A probléma ott is kezelhetetlennek tűnt, amíg jött egy bátor kormány és egy elszánt vezető és egyszerűen leállították a közpénzpazarló sínjátékosokat.
Lett nagy kapkodás kívül-belül! Nemhogy napokig, hetekig, hanem hónapokig egyáltalán nem közlekedtek a vonatok. A végén - gondolom -, már nem is nagyon hiányzott. Persze ez butaság! Mindent jól átgondoltak, az egészet átszervezték. Pontosan meghatározták a feladatokat, és ahhoz kerestek értő vezetőket!
Egyszóval: néhány év múlva már világszínvonalon működött a vasút - Japánban!
Ha jogos, sztrájkoljon a dolgozó. Ha a rosszat akarja konzerválni, vigyázzon! Nehogy kiderüljön: így az egészre semmi szükség!
Mert az lesz az igazi sínjáték! De csak egy részben! Mert mint láttuk: ilyen darabot már írtak. Igaz, Japánban?!
Kruzslicz Pál