"Miért nem politizálnak a papok?" Nemrég a Kossuth téren, a buszmegállóban hangzott el felém e kérdés. Nem tudtam rá felelni, pedig megérdemelte volna, mert egy tiszteletre méltó férfi ajkáról szállt felém az érdeklődés. De hát fel kellett szállnom a buszra, s így adós maradtam a válasszal.
Aztán egy kicsit el is bizonytalanodtam. Kérdeztem magamtól: jól hallottam a kérdést? Egy öregember fülének lehetnek mellékhallásai is. Ezért hátha az volt a kérdés: miért politizálnak a papok?
Ám akár jól hallottam a kérdést, akár nem, szükségesnek érzem, hogy e tárgyban néhány gondolatot megosszak a kedves olvasókkal. Már az ismeretlen kérdező tiszteletére is. (Pedig mondta a nevét, de hát a 89 éves fülek már nagyon megcenzúrázzák a hallani valókat.)
Az én nagyon egyszerű meglátásom szerint éles különbséget kell tennünk politika és pártpolitika között. Szegény hazánk mostanában attól szenved, hogy a pártpolitika rátelepszik és elnyomja a valódi politikát, s lassan meggyőződéssé válik, hogy a politika nem más, mint közönséges hatalmi harc.
Ezért Krisztus papja, köteles magát távol tartani ettől az észveszejtő hatalmi tusakodástól, nehogy már a templomok szentségét is beszennyezze mindaz a viszálykodás, mely sem Istent, sem emberi méltóságot nem ismert.
Viszont meggyőződésem, hogy az embert emberré tévő erkölcs nevében köteles vagyok kimondani, hogy ami rossz, az rossz, és ami "igen", az nem "nem", és megfordítva. S mindezt akkor is meg kell cselekednem, ha a nekivadult elfogultságok világában a legvilágosabb szavak is besározódnak.
Még jó, hogy néha-néha rámutathatok olyan eseményre, amin talán még a rosszindulatú beállítottság sem tud fennakadni. Ilyen például az ausztriai egyházak ökumenikus összefogása annak meghirdetésére, hogy a hagyományos nagyböjt idején az autósok böjtöltessék meg benzinfogyasztásukat, s így figyelmeztessék a társadalmat arra, hogyha képtelenek vagyunk a legkisebb takarékosságra is, akkor majd maga a teremtett világ fog bennünket móresre tanítani.
Hogy ez csak afféle szimbolikus figyelmeztetés? Meglehet, hogy tényleg alig több annál. De előremutató szimbólum! Nem úgy, mint ama egyre szaporodó menetgyakorlatok a magyar utcákon, melyek arról szólnak, hogyha a múlt századi magyar bűnöket nem vagy hajlandó hősi erénygyakorlatoknak tartani, akkor hazaáruló vagy.
Kérdezem: most politizáltam? Lehet, hogy igen. De ez már a politizálásnál is több: jajkiáltás! Mielőtt a fülek teljesen megsüketülnének és a szemek egészen megvakulnának. És mielőtt a törvénykezés háza egészen a gyűlölködés bűntanyájává változna az átkos kommunizmus bukása után húsz évvel. Ezzel szemben az is igaz, hogy tegnap este egy reklámiroda női hangja igen nagy tisztességgel tudta mondani: éljenek és legyenek boldogok az öregek is! Vagyis: van menekvés!
Vági László