2008. február 1.

Állatmenhely Szentesen

Tudták Önök hogy van ilyen is városunkban? Igen, van! Sokan tudták és remélem, még többen tudják majd, ha elolvassák ezt a néhány sort. A téglagyár mellett, a Nagynyomáson van az állatmenhely. Az aktivisták elérhetőségei: 63/314-548, 30/643-0934, 63/316-131 és 30/505-4131-es telefonszámon. De nézzük, hogyan kerülnek oda a kutyák? Kik azok, akik ott akarják kutyáikat elhelyezni?

A szemérmesek: (akik még azt sem vállalják, hogy valaha volt kutyájuk, titokban "ügyintézik" sorsukat). Ők talán azt gondolják: "Meguntuk már a kutyáinkat, minek törődjünk velük, sötétedés után Irány az állatmenhely! Kössük ki egy dróttal, lánccal, dobjuk be a menhely kerítésén, vagy a szaporulatot zsákba kötve (6 db kiskutya egy zsák) dobjuk ki szép autónkból az állatmenhely környékén, vagy valahol az országúton, mert sajnáljuk őket kíméletesen elaltatni, mi nagyon állatszeretők vagyunk!"

Az elfoglaltak: "Nekünk már nincs időnk a kutyánkra, megnőtt, nagyobb lett, mint kellene! Gondozza más! Nem is gondoltuk, hogy ennyi baj lesz vele, mert kicsinek olyan aranyos volt!" Ott hagyják vele a kedvenc játékát is, majd nyugodtan alszanak. Lám, ők mindent megtettek kedvencükért. Ők sem vállalják fel saját arcukat.

Az idős beteg embereket eltartók (bizonyos különös gondolkodású része, akik az örökséggel csak a vagyont akarják megtartani, megígérve, hogy az eltartott állatairól is gondoskodnak majd eltartottjuk halála után, de még az oltási díjat is sokallják): "Ők nem erre szerződtek. Majd az állatmenhely ingyen gondozza kutyáikat."

Az elhaltak hozzátartozói: legtöbbször megkeresik az állatmenhely aktivistáit és emberséges módon kérik segítségüket az árván maradt kutyák elhelyezéséhez.

A magatehetetlen idős emberek: kérik szeretett állatuk befogadását mert tudják, hogy kedvencük ott jó bánásmódban részesül.

Az utcán kóborló kutyákat ideiglenesen, jó szívvel befogadók: ők azok, akik az aktuális ünnepeket tűzijátékkal magasztossá tett rendezvényeken megrémített, elkóborolt állatokat igyekeznek megmenteni.

Mi lesz a sorsa az állatmenhelyre került kutyáknak? Az állatmenhely aktivistái soha nem azt nézik, honnan és hogyan került oda egy kutya. Ők minden állatot egyformán szeretve befogadnak gyógyítanak, etetnek, gondoznak. Jelenleg 115 kutya él a menhelyen. Egy férfi félállásban, szabadidejéből is hozzájárulva, valamint 2 fő nyugdíjas hölgy önkéntesként állandóan, esetenként 1-2 fő havonta néhány órát önként besegít a kutyák gondozásába.

Élelemmel sokan segítik a munkát, de ki kell emelni a Szentes-Frigo Kft. támogatását. Sokat segített a Legrand Zrt. is, főleg a kutyák elhelyezéséhez szükséges bontott környezetbarát építőanyagok biztosításával. Ez a segítség a két nagyvállalat európai gondolkodású vezetésének köszönhető. Van, aki név nélkül, ingyen ad tűzifát, szalmát az alomhoz. A város önkormányzata ingyen területet és minden évben 80 ezer forint támogatást ad az állatmenhelynek. Az NCA pályázaton elnyert támogatással segíti a munkát. De a legtöbb segítséget azok az emberek adták, akik adójuk 1 százalékát felajánlották és remélhetően a jövőben is ezt teszik. Szentesi Állat- és Természetvédő Alapítvány, adószám: 18473865-1-06.

Hogyan lehetne segíteni az állatmenhely munkáját? Meg kellene érteni, hogy az állatvédelem nem hóbortos emberek pótcselekvése, hanem az európai kultúra része. Nem elég szomorkodni a kidobott elhagyott kutyák sorsán, lehet segíteni is! A szentesi kutyatartók egy részének szemléletváltozására is szükség lenne! Az állattartás felelősséggel is jár!

Meg kellene javítani a kerítéseket, kenneleket az állatmenhelyen! Jó minőségű bontott építőanyag és segítő kéz kellene ehhez. Tűzifa a főzéshez (télen nem lehet jéggé fagyott élelmen tartani az állatokat), és szalma a kutyaházakba. Be kellene vezetni a villanyt a menhelyre. Német nyelvtudással rendelkezők segíteni tudnának abban, hogy tartós kapcsolatot építsen ki az állatmenhely olyan Németországban működő állatvédő szervezetekkel, akik anyagi támogatást is hajlandók nyújtani. Már van egy ilyen kapcsolat. A német állatvédők 30 kutyaházat adományoztak az állatmenhelynek.

És nagyon hiányoznak olyan állatszerető emberek, akik részt vennének a kutyák gondozásának fizikai munkájában is heti 1-2 alkalommal.

Kovács Sándor