Azokat az embereket nevezzük játékszenvedély-betegeknek, akik napjuk nagy részét azzal töltik, hogy a játékra gondolnak, s ha nem jutnak játéklehetőséghez, akkor elvonási tüneteket produkálnak. Ők általában azért dolgoznak, hogy rendszeresen, s minél többször játszhassanak, a pénzhez jutásért pedig akár bűncselekményeket is képesek elkövetni. A játékszenvedélyről, a betegség kialakulásáról, jellemzőiről és kezeléséről kérdeztük dr. Szalayné Péter Ildikót. Magyarországon jelenleg 200-250 ezer ember játszik rendszeresen, közülük 3-4 ezer ember tekinthető szenvedélybetegnek - mondta el az addiktológiai konzultáns, aki arról is beszélt, hogy a legutóbbi kutatási eredmények szerint minden szenvedély ugyanazon a rendszeren keresztül fejti ki hatását az agyban, s minden szenvedélynek idegrendszeri alapja van. A túlzott játékszenvedély pedig nem más, mint az agyban termelődő vegyületek felborult egyensúlya, tehát idegrendszeri betegség.
A játékszenvedély kialakulásának fontos vonása az ingerkereső magatartás és a kockázat utáni vágy, mert a betegek megítélése szerint tét nélkül nincs izgalom. Úgy érzik, hogy kiismerik a gépet. Tudják, hogy a következő pillanatban mi történik a játékban, nem ismerik el a véletlen szerepét. Idejük nagy részét szerencsejátékkal vagy az arról való álmodozással töltik, többször megpróbálják abbahagyni a játékot, de mindig visszaesnek. Ha nem játszhatnak, akkor nyugtalanok, ingerlékenyek. Az ilyen emberek folyamatosan növelik a tétekre fordított összeget, szenvedélyük miatt pedig elveszítik állásukat, emberi kapcsolataikat, s gyakran illegális cselekedeteket is elkövetnek. Eközben pedig hosszú időn át azzal álltatják önmagukat és környezetüket is, hogy nincs probléma. A betegség ideje alatt előbb eljátsszák a család vagyonát, majd a barátoktól, az ismerősöktől, később idegenektől kérnek kölcsön. Így a titkolt szenvedélyre hamarosan fény derül. Közben folyamatosan emelik a játékban a tétet, hiszen mindvégig meg vannak győződve arról, hogy vissza tudják nyerni az eddig elvesztett összeget, veszteségeiket.
A játékszenvedély-függők közül sokan depressziósak, döntő többségük azért válik lehangolttá vagy depresszióssá, mert sokat veszít. Mások pedig eleve azért kezdenek el játszani, mert enyhíteni akarják közönyüket és feledni akarják munkahelyi, családi és egyéb gondjaikat. A játékszenvedélyesek közül sokan más szenvedélynek is rabjai, például dohányoznak, vagy alkohol-, illetve kábítószer-függők. Segítségért azonban csak töredékük jelentkezik, pedig orvosolható betegségük. A laikusok többsége nincs ezzel tisztában, s a logikus gondolkodás vagy az akaraterő hiányát jelölik meg a leszokás gátjaként. A gyógyulásra egyértelműen hatékony terápia nincs, az azonban bizonyos, hogy a motiválatlan beteg kezelése reménytelen. Már a terápia elején tudatosítani kell bennük, hogy függőségben szenvednek. El kell érni, hogy büszkék legyenek arra, hogy bár betegek, mégis tünetmentesek, absztinensek.
A játékfüggőség legújabb formái a számítógépes játékok, amelyek már a 6-8 éves korban rabul ejthetik a használókat, ellentétben a szenvedély többi vállfajával, például az automatázással, vagy a fogadással, melyek csak később jelentkeznek. A számítógépezés azonban nemcsak a gyerekeket vonhatja bűvkörébe, hiszen a felnőttek, a harminc év felettiek között is sokan vannak akik végig játsszák a hétvégéiket, vagy ha egy új játék kerül a kezükbe, akkor aznap fel sem állnak a monitor elől, s még éjjel sem alszanak.
Cseh-Lakos