Hát ez a január gyorsan elszaladt. S ugyan milyen gyors lesz a február múlása? Így, hogy a politika jól megfarsangoltat majd bennünket! Érvek és ellenérvek jól megtáncoltatnak majd bennünket. De hát ez kell nekünk! Ilyen a szabadság! Ilyen kényelmetlen dolog!
De majd túlesünk ezen is! Csak ne úgy essünk túl rajta, "mint halasi asszony a talicskán!" Az lenne jó, ha az igenek és nemek párviadalából valamiféle megnyugvás kerülne ki győztesen.
Persze ehhez tennünk is kellene valamit! Mondjuk annyit, hogy jó bátorsággal elzsibbasztjuk felkavart indulatainkat, hadd pihenjék ki magukat. Rájuk fér egy kis pihenés 18 évig tartott hajszoltságuk után. És felébresztjük jó magyar eszünket, és rávesszük, hogy kössön szövetséget lelkiismeretünkkel, hogy tényleg kétszer-kettőnek lássuk, ami kétszer-kettő.
Vagy ahogy Jézus Úr mondja: az igen, igen legyen, a nem pedig nem. Hogy kiderüljön: nemcsak jogaink vannak, hanem igazságaink is. Mert az a régi világ, mely szép lassan vissza akar lopakodni az életünkbe, s ezért nagyon kidekorálja magát, elállja utunkat. Vissza úgy sem tud térni, de nagyon legyengíthet bennünket. Ezért, mielőtt egészen kiborulnánk a sok hajszoltságtól, inkább csináljunk egy bravúrt! Elmondom, mit!
Ugye mindnyájan tudjuk, hogy a politikusokat azért tartjuk, mert bízunk abban, hogy ők értenek ahhoz, amit csinálnak. Ám, ha kiderül, hogy minden szakértelmük ellenére nem tudnak megegyezni egymással és nem tudják, mit kell tenniük, vagy mit nem, akkor ők maguk is ránk bízzák magukat, a nem szakértőkre, a hozzá nem értőkre. De ezt azzal teszik, hogy előbb jól megmanipulálnak bennünket, hogy mi ne az eszünkre hallgassunk, hanem az általuk "megmunkált, megvezetett" érzelmeinkre. Ha ezt nem engedjük meg nekik, akkor tudhatunk mi, a nem szakértők, jó döntést hozni. És ez nem politikai döntés lesz, hanem az eszünkre és lelkiismeretünkre hallgató emberek okos és hasznos elhatározása.
Persze azt megengedem, hogy a hozzá nem értők bravúrjához, egy kis többlet is kell. De ez a többlet meg is van bennünk. Ezért minden magyar el is mondhatná magáról, amit József Attila mondott József Attiláról: "Szeretett enni, s egyben másban istenhez is hasonlított."
Ha ezt a politikusok, az Országgyűlés jól megfizetett tagjai elhinnék magukról, akkor nem lenne szükségük arra, hogy helyettük mi legyünk az okosok. Persze, ha csak közönséges hatalmi harcról van szó, akkor bocsánatot kérek, nem szóltam semmit. Viszont akkor jó lenne, ha kipróbált nagyjaink intelmeire mindenki jobban odafigyelne! Még a Bibliát is merem ajánlani, bár most nem a szószéken állok, s nem kinyilatkoztatásokat ismételgetek. Jézus Urunk ugyanis tudott rossz kérdésekre is jó választ adni. Lehet, hogy most mi is ilyesmire vagyunk kényszerítve. Mert ilyen a történelem.
Vági László