2008. január 25.

A túrázás megszállottja

Gimnazista korában fertőződött meg

Az újév első napjaiban volt olyan, amikor kemény hideg volt. Többen a meleg kályha mellé húzódva vártuk az idő múlását, de voltak olyanok, akik dacolva a mínuszokkal, gyalogtúrázni indultak. Január első hétvégéjén a "Híd túl messze van" elnevezésű teljesítménytúrán legyalogolták a Makó és Szeged közötti 33 kilométeres távolságot, melynek útvonala a két folyó gátján vezetett. A Gergely Szilveszter, Gergely Szilveszterné, Barakonyi Mária, Kazincziné Vámosi Eszter alkotta négyes Szentes képviseletében teljesítette az előírt penzumot.

Az említett négyesből Gergely Szilvesz-terné az, aki hosszú évtizedek óta a túrázás megszállottjaként több ezer kilométerrel a lábában, 66 évesen is elmaradhatatlanul gyalogol. Gergelynével beszélgettünk, aki így kezdte: - Teljesítménytúrákon 8-10 éve veszek részt. Én másodikos gimnazista koromban fertőződtem meg, amikor a Visegrádi hegységbe vitt el bennünket osztályfőnököm dr. Varga Lajos. A tiszaföldvári gimnázium tanulója voltam. Azóta kisebb kihagyásokkal, de változatlanul járom a hegyet-völgyet, a 72 éves férjemmel együtt.

Három és fél évtizede közösen rójuk a kilométereket. Bejártuk Magyarország összes hegyét többször is. Nincs olyan település, ahol nem jártunk. Más túratársakkal voltam Németországban, a Magas-Tátrában, Spanyolországban, Marokkóban, a Bihari-hegységben, hiszen a férjem nem mindig tudott velem tartani. A hegyekben huszonöt, sík területeken negyven kilométer a napi adag, ennél többet nem vállalunk. Nem hívjuk ki magunk ellen a sorsot. Edzésként heti ötven-hatvan kilométert teszünk meg. Így készülünk az előttünk álló túrákra. Előre megtervezzük az évi gyalogtúráinkat. Az idén tervezem egy biharnagybajomi túratársammal, hogy a Tranz-Szibériai Expresszel elmegyünk Ulanbátorig. Ez az út nem teljesen gyalogtúra lesz, hiszen ott vannak érintetlen területek. Idegenvezető segítségével megyünk a hegyekbe. Már sok minden készen van, de még finomítani kell a dolgokon. A három-négy hetes út érdekessége, hogy Jurtában aludnánk.

A férjtől, Gergely Szilvesztertől hallottuk: - A feleségem túra iránti megszállottságának nagyon örülök. Már engem is megfertőzött, de én nem mindig tartok vele. Nagyon sokra értékelem, amit csinál. Mindkettőnknek jó az egészsége, hiszen ezt másképp nem lehetne csinálni.

Dunás Varga Zoltán