A szentesi festészet ünnepe

A Közéleti kávéház idei első vendége Bíró Jenő festőművész volt. Dobos András, az est egyik házigazdája azt írta róla a meghívóban, hogy "művészeti polihisztor", aki a szobrászat, a festészet, a grafika, a fegyverek, a kardok, a műgyűjtés és a vadászat körében egyforma jártassággal bír.

- Jenő bácsit 1989-ben ismertem meg, Csíky László doktor mutatott be neki - mesélte Dobos András. - Varázslatos időszak következett, kiállítások, Japán, Párizs, magyarországi gyűjteményekben bukkantak fel a képei. Akkor történt meg, hogy kikerült Hollywoodba egy nagyméretű tájképe, ami már a harmadik produkcióban tűnik fel háttérdíszletként.

Egyszer felmentünk Pestre egy aukciós házba és néztük az egyik képét. Odajött a galériában dolgozó hölgy, és mondta, hogy nézzük meg ezt a gyönyörű Koszta-képet. Jenő bácsi erre azt mondta: "Koszta-képnek is nagyon szép lenne, de ezt én festettem."

Magyarországon magángyűjteményben Rembrandt-kép nem igazán volt, viszont Jenő bácsi tulajdonában volt egy, ami aztán európai aukciókon tűnt fel. Egy illető hozta haza Magyarországra a háború után. Három képet juttatott haza, az egyik egy Rembrandt önarckép volt. Tokácslit Lajost bízta meg, hogy restaurálja a képeket. Az illetőnek valamiért mennie kellett, és ezt a képet itt hagyta. Tokácsli eladta a képet Csúcs Miklósnak. Bíró Jenő elment hozzá, és egy japán szoborért cserébe megkapta a Rembrandt-képet. Felvitte Pestre egy műgyűjtőnek, aki azt mondta, hogy ezt valamelyik tanítvány készíthette a mesterről. 200 ezer forintba került volna az, hogy Hollandiából Magyarországra jöjjön egy szakértő, és a képet beillesszék egy európai Rembrandt-leltárba. A '60-as években Bíró Jenőnek havi 900 forint volt a fizetése. A pesti műgyűjtő bevezette egy szobába, ahol csodálatos fegyverek voltak, és azt mondta, hogy a képért cserébe válogasson közülük. Szamuráj kardokkal felpakolva jött haza. Ebből mára nagy fegyvergyűjtemény jött létre.

Bíró Jenő a festészet előtt szobrászattal kezdett foglalkozni. Elmondása szerint néha sajnálja, hogy hátat fordított a szobrászatnak, mert a mai technikákkal nem kell nyakig sárosnak lenni.

Jenő bácsi mestere Tokácsli Lajos volt, de Katona Imrével is összeforrott a fiatalsága. Ő látta benne a tehetséget. Kovács Károly vonulata volt az, amit Tokácsli, Katona és Bíró Jenő folytatott, és a mai tanítványok képein is megjelenik a szentesi iskola.

Bíró Jenő leginkább a barátai örömére szokott festeni, nem a pénz miatt. Zsille Győzőt nagyra tartja, vele sokat vadászott együtt. Ahogyan ő festett, az volt a csúcs a képzőművészetben. Szentesen Koszta volt minden idők legnagyobb, legjobban elismert és legérdekesebb művésze. Ez a hatás Tokácsli és az ő képein is érződik.

1896-ban Magyarországra hozták a világ 100 leghíresebb festményét. Volt egy zseniális festő, Balló Ede, aki a kiállítás időtartama alatt tökéletes másolatokat készített ezekről. Azt mondta, hogy a magyar emberek nem tudnak kimenni külföldre, hogy a festményeket élvezzék, ezért másolta le őket. Bíró Jenő és Katona Imre restaurálta a képeket néhány hónap alatt. Azóta európai vándorkiállításokon szerepelnek a művek és nagy sikert ért el a restaurálás módja.

Dobos András elmondta, hogy az estét a szentesi festészet ünnepének szánták, mert a mai világ sajnos nem a szépség és a nyugalom világa.

M. A.