Arról a kisfiúról lesz szó, aki hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Aki hosszú időn keresztül Pesten, a Blaha Lujza tér környékén élt, koldult, lopott, végül késelt is. Aki a törvények adta lehetőség miatt fütyült a rendőrségre. Akit, születési helye miatt, átadtak a román hatóságoknak. Aki ezek után meglógott egy csíkszeredai nevelő intézetből. Akit tegnap este megint elfogtak. Igen, elfogtak. Normális esetben egy ilyen korú gyereket megtalálnak, őt elfogták. Kérdés, mit kezdenek vele? Mert ez a történet minden, csak nem normális.
Szociológusok, pedagógusok, pszichológusok, jogászok nyilatkoznak az ügyről. Emlegetik a családi hátteret, amit a sajtó alaposan be is mutatott. Kétségtelen, abból a közegből nehéz ép emberként kikerülni. A szakemberek egyöntetűen állítják, hogy kiskorúak a jóléti társadalmakban is egyre gyakrabban válna bűnözővé. Másrészt a Balkánon sem mindenki élete rendőrségi akta. Az oktatási rendszer felelőssége ez esetben nulla. A kölyök ugyanis soha nem járt iskolába, mint ahogyan számos testvére sem. Hozzá kell tenni, az ilyen problémák megoldása nem nehéz, hanem gyakorlatilag lehetetlen. A lélektan tudósai is tanácstalannak tűnnek. Ha nem lehet kontaktust teremteni a pácienssel, akkor a legjobb szakember is csak fölteheti a kezét. A jogászok a büntethetőség korlátait feszegetik, az viszont politikai kérdés is. Ez utóbbi azt jelenti: gyors, megfontolt döntés nem várható. Mindenki érzi, a történet még nem ért véget, a srác ma a rendőrségen van, mire ezen írás megjelenik ki tudja hol lesz.
A Maugli nevet egyébként a pesti aluljáróban, a hajléktalanok adták neki, onnan került be a köztudatba. Szellemes, de nem pontos. Gyermekkorunk kedves irodalmi hőse ugyanis beilleszkedett egy közegbe. Nehezen, de mégis. Farkasanyó befogadta a kölykei közé. Akela, a vezér, úgy bánt vele mint a többi kölyökkel. Balu, a medve, Bagira a párduc pedig védelmezte őt, és figyeljenek: tanították a dzsungel törvényeire. Ki és mire tanítja ezt a kis román-magyar szerencsétlent? Ha van mestere, biztosan nem az intellektuális bűnözők közül került ki, de hogy bűnöző, az biztos. Ha pedig az a közeg sem tűri a modern Maugli viselkedését, akkor élete rövid lesz és tragikus végű.
Mások a Valahol Európában című klasszikus filmet emlegetik. Azokat a gyerekeket az eddigi legborzalmasabb háború sodorta oda, ahol már csak az éhség és az erőszak parancsol. Radványi Géza gyermekhőseiben mégis él a boldog múlt egy-egy töredéke. Ezért nem akasztják fel mégsem az öreg muzsikust, ezért tudják áhitattal hallgatni annak zongorajátékát.
Két világhírű történet. Mindkettő pozitív befejezéssel. Maugli visszatér az emberek közé, a gyerekek a mozivásznon otthonra lelnek. Nem csak azért, mert az olvasók és a nézők igénylik a hepiendet. Hanem, mert azok a kitaszított kis lelkek vágynak valami emberi rend után.
A mai Maugli eddig ennek jelét sem adta. Azért nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy valami örömteli változásról hallunk hírt. Általában optimista vagyok, ebben a konkrét esetben azonban nem.
Lehetséges sorstársainak azonban van egy üzenetem, személyesen Kiplingtől: "Sikert neked, ha tiszteled a Dzsungel Törvényeit." Mi, többiek pedig reménykedjünk, hogy nem kapunk újabb és újabb kétségbeejtő híreket.
P.