Hét évtized a cipész szakmában

Lábbelik és elefántok szeretete

Nemrégiben Szentes Városért Emlékéremben részesült Zemlényi István. A közkedvelt cipészmester a szentesi iparosok elismerésének is tekinti a városi kitüntetést, és még 86 évesen is a szakmában dolgozik.

- Cipész dinasztiába születtem, kezdi emlékei felidézését Zemlényi István. - Édesanyám csizmadia volt, apám a felesége mellé szegődött suszterinasnak. Bátyám is cipészmester volt. Ez így volt természetes, mindig a szülők szakmáját kellett választania a gyereknek.

Népszerű szakmát választott, hiszen - mint megtudom tőle - akkoriban 124 cipész dolgozott Szentesen, a régi vásártéren (a mai Apponyi téren) négy sorban árultak a mesterek. Beszélgetésünk közben ki nem fogy az iparos emlékekből. Persze, hiszen 71 évet töltött maszek cipészként, tudom meg tőle, s ha nem hinném, mutatja munkában meggörbült ujjait. Már csak ketten vannak rajta kívül a városban, akik a szakmát tanulták: Fehér János és Szabó János. - Kezem csak kettő van, de munkám. hajjaj! - mosolyogja el magát, amikor erről kérdezem. Pár éve eladta Horváth Mihály utcai üzletét, s a Vásárhelyi úton egy kisebb műhelyt rendezett be, ahova, mint mondja, az összes kuncsaftja követte.

Határozottan kijelenti, hogy az októberi városi ünnepségen nem érezte magát feszélyezve doktorok, tanárok mellett. Sőt úgy érzi, rajta keresztül a szentesi kisiparosokat is megbecsülték ezzel a kitüntetéssel. A vele járó összeg egy részéből jótékonykodott is. A sokszor lebecsült szakmáját nagyon szépnek tartja, s megemlíti: mind a négy válfaját - cipész, csizmadia, papucsos, cipőfelsőrész-készítő - ismeri, gyakorolja. Ma, a műbőr és a tiszta szivacs cipők korában valódi bőrből dolgozik a mester. Szerinte pár év múlva a fél ország formalinnal kezeli majd a lábát, a mai cipők ugyanis izzasztják. "Nem megy annyira jól, hogy megvehessük az olcsót" - idézi kedvenc angol mondását, mellyel arra céloz, lehet jövője a szakmának. Sajnos, tudását nincs kinek továbbadja.

Azt mondja, már csak addig folytatja a szakmát, míg el nem fogy az anyagkészlete. Amikor nem dolgozik, bőrdíszművek kerülnek ki kezéből, például ismert sportoló figurák: a mostanság külön vizeken hajózó Kovács-Janics páros újra összeült a cipészmester kis bőrkajakjában. Elkészítette bőrből a Szent Korona mását, amihez aranyszínű anyagot is használt, ezt eredetileg aranyszandálok készítéséhez szerezte be, de arra nem volt kereslet. A koronát viszont felajánlotta a városnak. Büszkesége a mintegy 500 darabot számláló elefánt-gyűjtemény. Úgy gondolja, ha már úgy sincs semmilyen káros szenvedélye, legalább erre áldozzon. Több mint 30 év alatt összegyűjtött kollekcióját szenvedélyesen szereti, karácsonykor is nyolccal gyarapodott a különböző méretű és anyagú figurák sora, melyekről hiszi, hogy felfelé emelkedő, ajtó felé fordított ormányuk szerencsét hoz.

Darók József