2007. december 21.

Miska bácsi hagyatéka

Szentesi Élet, szentesi képek

Szentes várost Csongrád irányában néhány kilométerre elhagyva, - a vashíd árnyékában - a Kurca bal partján állt egy kunyhó. Körülötte csupasz kukoricaszár, melynek termését fölfalta az aszály. Ez a birtok szőröstől, bőröstől Gyergyádesz Miska bácsié volt akkoriban. Miska bácsi hétközben bejárt a Horváth Mihály utcában lévő gondozási központba enni, inni, melegedni.

Ki volt ez a Kurca-parti remete? 1907-ben született Szentesen. A gatyája szára még a tarlót verte, amikor szegény szülei elállították cselédnek. Aztán kis kanásznak. Korán megtudta, milyen fürge disznaja van az uraságnak. Felnőtt fejjel beállt kubikosnak. Lyukas talpú bakancsban gyalogolt több szentesi társával a Dunántúlra. Ott kapott munkát. Majd Németországban járt. Fogságba esett. Betegen tért haza.

Miska bácsit gyermekkorától kezdve izgatta a piktúra. Először a félegyházi laktanyában pingált vászonra. Ezeket a képeket egy műértő hadnagy korrigáltatta. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy Koszta József - Szentes nagy szülötte - ott a laktanyában rátalált ezekre a festményekre. Magához hívatta Gyergyádesz bakát, azt mondta: elküldi Rudnay és Csók festőakadémiájára. Nem ment el, nem tudott elmenni. Édes szüleit kellett neki a kubikos napszámból eltartani. Kérges, kemény kezei finom vonalakat, lágy színeket varázsoltak vászonra évtizedekig. Orgonák köcsögben, Pipacsok a réten, Fűzfák a Kurca-parton, vagy a hóval borított Bereklapos, benne piros ruhás asszony, karján kisgyerek. Másik képén Krisztus feszület előtt férfi áll. A sötét színeken tapintható a magány. Az út vége. Tökéletes a cím a képre.

Miska bácsi jobb sorsa úgy hozta, hogy a 85. születés- és névnapját - 1992 szeptemberében - együtt ünnepelhette képeivel az öregek otthonában. Amúgy a képek flancosabb helyeket kerestek maguknak. Ez alkalomra a tulajdonosoktól kérték kölcsön a klub dolgozói, hogy örömet szerezzenek Miska bácsinak. Hogy egyszer az életben - neki illő környezetben - egymásra csodálkozhasson az alkotás és az ember. Hm. Az a váratlan találkozás máig itt feszül a szívemben.

Vallomás születésnapra

XX. századvég, Magyarország, Szentes. Egy kedves alföldi település ahol harminc-egyezren élnek. A gyerek tanul, a felnőtt dolgozik, házat épít, ruhát készít, vesz, elad. Vagy a határban szánt, vet nyáron, arat. Mások a művészet világában alkotnak nagyokat. Jómagam - nagymá-gocsi lévén - véletlenül csöppentem a "Szentesi Életbe". Egyszer csak azt vettem észre, hogy nekem is éppen az fáj, és az a jó, ami az itteni embereknek. Ennyi idő múltán bevallhatom, hogy az itt eltöltött évek átformálták az énemet. Az lettem aki... A minap Lovas Józsi szerkesztő felhívott, hogy írjak valamit a 40 éves Szentesi Életbe. A fentiek jutottak eszembe. Ezer más is eszembe juthatott volna. Tizennyolc esztendőt, ha úgy tetszik egy rendszerváltásnyi időt töltöttem együtt ezzel a lappal. Boldog születésnapot Szentesi Élet! Minden szépet, jót kívánok a Kedves Olvasónak!

Dóczi Jusztina