2007. december 21.

Fürkésző szemekkel

Kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de 2001 óta folyamatosan dolgozom az újságnál. Jól emlékszem arra a júliusi délutánra, amikor felhívott az akkori szerkesztő, Kruzslicz Pál, hogy segítsem ki őt, és legyek a lap lektora. Némi gondolkodás után, de szívesen vállaltam. Gondolkodtam, mert nem tudtam, mit is kell majd tennem, illetve mit várnak el tőlem a lap készítői. Akkor még csak rádióztam, s egész más szempontok alapján dolgoztunk, mint az újságnál. Leginkább azért, mert másképp kell fogalmazni. S némi gyakorlat után, félúton a rádió és a szerkesztőség között, már könnyen tudtam váltani.

A beérkezett kéziratokat olvastam, javítottam, kerestem az esetleges helyesírási, stilisztikai, és a gépelési hibákat is. A legjobb az volt, amikor a nyomdában ülve - fürkészve a nyomda ördögének csínytevéseit - láttam azt, hogyan alakul át a kézirat újságcikké. A tördelő kollégák néhány kattintás után akár az egész cikket újraformázták, a képeket, a betűket kicsinyítették, nagyították, átalakították. Néhány óra múlva pedig már kezemben tarthattam az első kész példányt.

Most már csak írni szoktam, de ma is mindent kritikus szemmel olvasok, és - sajnos sokszor - csak a hibát veszem észre, bármilyen nyomdaipari termékről vagy írásról van is szó. Ennek persze csak a tanítványaim nem örülnek, amikor a fogalmazásaikat javítom. Az én írásaimat pedig más lektorálja. Mert egy írásból nem lesz automatikusan újságcikk azzal, ha megjelenik.

Vanó Éva