A nagymama keveset eszik. Legtöbbször beéri egy szelet kenyérrel, vékonyan megkeni vajjal, parizert tesz rá, amiről elfelejti levenni a műanyag héjat. A nagypapa idejének nagy részét a pincében tölti. Ott kisebb műhelye van. A polcokon szerszámok, egy bögre. Az asztalon csavarok, szögek és egy üveg szódavíz. A sarokban horgászbotok, mögöttük egy adag kannás bor. Titokban fröccsözget.
Az anya a munkahelyén ebédel. Esténként fagyasztott pizzát vesz elő a hűtőből, a mikróba teszi. Az apa útközben szokott bekapni valamit. Sokat kell vezetnie. Hol egy hamburger, hol egy adag pacal.
A nagylány állítólag az alakjára vigyáz. Reggel tejet önt a műzlire, este zacskóból eszi a csipszet, a széthagyott maradék miatt családi viták vannak.
Most azonban itt az ünnep. A nagymama régen használt tepsijét tisztogatja. Libamájat fog sütni, ahogyan még a nagymamájától tanulta. Fokhagymát pucol, füstölt szalonnát szeletel, szinte átlátszóan vékonyra. A sütőt állítja a megfelelő hőfokra. A nagypapa a pincében rejtegeti a nagyburgundit, a finom rumot, az édes pezsgőt, a válogatott gyümölcsöket. Megszokta az illegalitást. Bólét készít, mint amikor még legény volt. Az anya egy napja pácolja a pulyka mellét a hűtőben. Kevés olaj, hagyma, fűszerek, zöldségek. Frissen tálalja majd, kívül ropogós lesz, belül omlós. A köreten még gondolkodik. Valami könnyű mediterrán vagy a szokásos tört krumpli? Ez még kétséges. Az apa két napig járta a zöldségeseket igazi makói hagymáért, szép színű paprikáért is több helyre betért. Idejét nem kímélve egy-egy kocsmába is beugrott, ha az útjába esett. Most feni a legnagyobb kést, gyilkos szemekkel méregetve a kádban vergődő pontyot. A nagylány egy magazin receptjét tanulmányozza, senki kérdésére sem válaszol. A dióbél között válogat, satnya, netán avas példány nem kerülhet a desszertbe.
Sikerülni fog minden? Bizonnyal. Karácsonykor csodák történhetnek. A bejglit egyébként készen vásárolják egy cukrásztól. Azért mindent nem bíznak a véletlenre.
Poszler