725 éve, 1282-ben, a IV. (Kun) László király (1272- 1290) idején állandósult kun-magyar összetűzések minden valószínűség szerint érintették városunk határát is. A kun mozgolódásnak véget vető Hód-tavi csata a közelben, a mai Hódmezővásárhely környékén játszódott le. Feltehetően ekkor szorultak ki végleg a kunok Szentes vidékéről.
455 éve, 1552-ben elesett Temesvár, s vele veszett az egész Temesköz. Szeged török kézen maradt, s újra a töröké lett Szolnok és Lippa. A királyi hadak csak Gyula, Világos és Jenő váraiban tartották magukat. A térség - benne Szentes és környéke - két egymással hadakozó nagyhatalom ütköző övezetébe került. A török győzelmek nyomán a Tisza-Maros-szögének jó része már a szultán "országához" számított. Szentest és a környékbeli falvakat a vásárhelyi náhijébe osztották be.
450 éve, 1557-ben a török defterdárok (adószedők) 42 adózó családfőt írtak össze Szentesen.
435 éve, 1572-ben Isztambulban kivégezték Dóczy Gergelyt, Szentes földesurát.
390 éve, 1617-ben a váci püspökség dézsma lajstromában csupán öt Csongrád megyei település - Szentes, Hékéd, Ányás, Tés és Vásárhely - szerepelt, valamennyi minimális összeggel.
360 éve, 1647-ben a linzi béke (1645) záradékára hivatkozva a magyar országgyűlés elhatározta, hogy a török hódoltság alatt álló Csongrád vármegyét is visszacsatolja az országhoz. Az 1647. évi CVIII. tc. kimondta, hogy: "Csongrád vármegye, amely ugyan török hódoltság alatt van, de Isten kegyelméből mégis vannak benne népes községek és városok, egyelőre Heves vármegyéhez csatoltatik, addig nevezetesen, amíg a hozzá közelebb fekvő Borsod vármegye is visszakerül a király Őfelsége fennhatósága alá." Ezzel párhuzamosan mind a magyar király, mind pedig az erdélyi fejedelem jelentős adományokat osztogatott az érintett területen. A török szultán tiltakozott ez ellen. A hagyomány szerint a király nem engedett, s csapatai egészen Szentesig törtek előre, hogy fegyveres hatalommal adjanak nyomatékot a magyar király e vidékre is kiterjedő szuverenitásának. Az előrenyomuló királyi hadaknak a török csapatok Szentes alatt állták útját. Az ütközetben a törökök szenvedtek ugyan vereséget, de a királyi hadak mégis viszszavonulásra kényszerültek, mert az időközben összevont török seregekkel szemben a harcot nem folytathatták volna sikeresen. Gyors visszavonulásuk siralmas állapotot teremtett a vidéken. A felvonuló török hadak dúltak, raboltak, pusztítottak mindenütt. Számos település végenyészetre jutott. Ezt jelzi, hogy ebben az évben a püspöki dézsmaszedők csak egy porta után róttak ki dézsmát Szentesen. Szentes mellett egyedül Bökény szerepelt a lajstromban, az is kirovás nélkül.
340 éve, 1667-ben a hagyomány szerint a gyulai pasa Szentesre török és tatár családokat telepített, a szentesiek pedig ebben az időben Bütkösi István nevű papjukkal a Szent Ilona rétszigetségben laktak. A szentesi református egyház históriájának feljegyzése ugyanerről így szól: "Volt olyan idő is, amikor Gyula várában lakván a törökök, ezt a helyet is megszállták némely pogány gazdák, úgy mondják, hogy ezek tatárok voltak volna, az itt élő lakosok pedig Szentilonára költöztenek által, a Kurca vizén túl, mind Bütkösi István nevű prédikátorjukkal együtt, úgy mindazonáltal, hogy onnan is ide Szentesre jártak vissza a templomba."
300 éve, 1707-ben Károlyi Sándor generális kurucai visz-szafoglalták Szentest és Vásárhelyt, s ettől kezdve ismét felügyelték a térséget. Szentesen egy Csajághy nevű kuruc parancsnok hajdúi teljesítettek őrszolgálatot, kiknek folyamatos ellátása idővel ugyancsak nyomasztóan hatott a lakosságra.
290 éve, 1717-ben katonai kórházat állítottak föl Szentesen, amely ellátta az 1716-1718 között folyó török elleni délvidéki hadjárat sebesültjeit.
275 éve, 1732-ben a szentesi református egyháznál rendszeresítették az önálló kántori állást.
265 éve, 1742-ben a város új pecsétnyomót vésetett, amelynek ábrája: középen pálmafa, két oldalt 3-3 buzogánysás, a pálmafa törzsénél a Kurcát jelképező hullámpólya. (Már az 1730-as pecsétnyomón is szerepelt a pálmafa, de még nem alkalmazták a Kurca folyó szimbolikáját.)
Összeállította:
Labádi Lajos