2007. december 21.

A "Jövőnkértben" a gyermekek jövőjéért

A művészeti oktatás helyzetéről beszélgetünk Keller Jánosné igazgatónővel. A Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskola vezetője elöljáróban elmondja, hogy a bevezetett minősítési rendszer egész évben sokkolta az intézményeket. A szükségességét elismeri ugyan, mert mint mondja: mindannyian megértik, hogy kell egy szűrő, ami végre áttekinthetővé teszi az egészet, eddig az ellenőrzési rendszer nem volt kidolgozva.

Az első körben azokat a dokumentumokat, amelyek az iskola működését alátámasztják, így például a dolgozók, a tanárok végzettségeiről szóló okiratokat, és az egyéb statisztikai adatokat átvizsgálták, az intézmény ennek alapján léphetett a második fordulóba. Már aki minősíttetni akarta magát. Az országban 876 művészeti iskolát tartanak számon jelenleg, ebből 830 kérte az első kört, és 687 maradt bent a második körben. A többiek nem feleltek meg a követelményeknek.

- A második fordulónak nagyon komoly anyagi vonzata volt, itt művészeti á-ganként és telephelyenként külön fizetni kellett - mondja az igazgatónő. - Egy jó közepes iskola százezer forinttal léphetett a második körbe. Iskolánk is meghozta az áldozatot. Mivel a szeptemberi évadnyitón Budapesten felkértek rá, a második minősítési körben már én is jelentkeztem szakértőnek. Úgy gondoltam, ha a szakmaiság az elsődleges szempont, akkor az én hozzáállásom, szakmai tapasztalatom alkalmas arra, hogy segítsen, ott, ahol kell. Reális képet alkothassak a művészeti iskolákról.

Tovább beszélgetünk Keller Jánosnéval.

- Milyen tapasztalatokat szerzett ez idő alatt?

- Több minősítő csoporttal dolgoztam, bejártam az országot, fárasztó volt, de el kell mondanom, nagyon jó tapasztalatokkal tértem haza. Voltam olyan kistelepülésen, ahol semmi más kulturális lehetőség nincs, elzárva a világtól, a homokdűnék között, csak a művészeti iskola által nyújtott kulturális lehetőség adott. Tragédia lesz, ha nem tudják működtetni tovább. Úgy gondolom, ha a művészeti iskolákat, a művészeti oktatást ellehetetlenítik, akkor társadalmi roppanás következik be. Amikor az általános iskolák tanrendjéből szinte teljesen kivonták a művészeti tárgyakat, akkor a művészeti iskolák megkapták a feladatot, a lehetőséget, és ahogyan én láttam, kiválóan ellátják ezt a tisztet, van, ahol a pedagógus a zsebébe nyúl a gyerekekért, hogy ne maradjon le tanulótársaitól. A szociálisan elmaradott településeken alkotó közösségek, gyerekek a mai világban nagyon sok értéket kapnak.

- A jövőt illetően milyen elgondolások láttak napvilágot?

- Vannak olyan elképzelések, hogy például visszahelyezik az általános iskolákba. Mára kiépült egy rendszer. Nagy feladat volt, sok pénz került be a rendszerbe, hogy kiépülhessen. Ez kiépült, a helyén is kezd lenni, akkor szerintem itt gond nem lehet. Viszont újra fölállítani már képtelenség. És bárhova helyezi vissza, széthullik. Az nem lehet, hogy azt mondom, csináljunk szakkört. Ez nem így működik. Nekünk is több olyan csoportunk van, ahova az egész városból, illetve még vidékről is járnak gyerekek. Nem egy iskola falain belül jön össze a csoport, hanem az egész településről. Arról nem beszélve, hogy vidéken van olyan csoportunk, amely eleve nem iskolában működik, hanem művelődési házban. Ezek a csoportok akkor széthullanak.

- Nehéz helyzetben vannak az általános iskolák is.

- Így igaz. Ennélfogva ezt a színvonalat biztos, hogy nem bírnák. Ha ez széthullik, akkor ennek a társadalmi vetülete már nálunk is elkezdődik, de a gyerekeinken, unokáinkon fog lecsapódni.

- Visszatérve a minősítésre, túl vannak már rajta?

- Iskolánkat kiválóra minősítették. Abban a körben hat intézmény közül mi voltunk a legjobbak. Majdnem maximális pontszámot kaptunk, de mint hallottuk, gyakorlatilag a nagy minősítő testület dönt ebben. Tehát még nincs vége. Rémes kép áll előttünk, hiszen januárban hihetetlen módon csökkenteni akarják a művészeti oktatás normatíváját, amiből nem lehet fönntartani az iskolát. Luxusként kezelnék, gyakorlatilag azt akarják, hogy a szülő fizesse. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben sokan nem tudják ezt megtenni. Annak nagyon örülünk, ha valaki tehetséges, ha külön foglalkozhatunk vele, ha versenyekre küldhetjük, ez a tehetséggondozás, amit minden iskola művel. A legfontosabbak azok az órák, amelyen a kreatív személyiség formálása történik. Én már viselkedéskultúrában is látom a különbséget, a művészeti iskolások valahogyan nyitottabbak, érdeklődőbbek.

- Hogyan zárják az évet?

- A Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskolának Szentesen és térségében közel 500 tanítványa van. A gyerekekkel 22 pedagógus foglalkozik, ebből nem mindenki teljes állású, vannak részmunkaidősek is. Tele vagyunk fejlesztési tervekkel, amelyeknek reális alapjai vannak, és egy kicsit most megriadtunk. Eddig sikerült úgy megoldani mind a tanítás színvonalát, mind pedig rendezvényeinket, hogy sikeresek voltak. Jövőre tudunk-e minderre áldozni? Nagyon nehéz lesz. A legkevesebb normatívát a művészeti iskolák kapják, miközben a követelmények már majdnem főiskolai szintűek. És ezt is le akarják csökkenteni a felére.

- A jövőkép egy kicsit szomorú, de azért beszéljünk a sikerekről is.

- A testvérvárosi kapcsolataink jónak mondhatók, Újszentessel elsősorban, ez kölcsönös látogatással, újszentesi napokkal teljesedett ki ebben az évben. Idehaza szinte minden hétre esik egy-egy fellépés, de van, amikor három is. Néptánccsoportunk a szentesi fesztiválon harmadik lett, büszkék vagyunk rájuk, mert az első csoportunkból alakultak és igazából ez volt az első megmérettetésük. A modern tánccsoport önálló estje a Koszta iskolában nagy sikert aratott. A már hagyományos adventi karácsonyvárónkat is megtartottuk. Kibővítettük családira. A Művelődési és Ifjúsági Ház termeit megtöltöttük kiállításainkkal, amelyek ez évben még megtekinthetők. Voltak bemutatók, táncház, néptánc- és modern táncból is nagy sikerrel. Kézműves foglalkozással zártuk ezt a napot. Ami pedig a jövőt illeti, reménykedem. Egész életem arról szólt, hogy mindig terveztem meg építettem. Bízom benne, hogy az emberi gondolkodás jó oldala fog kidomborodni.

Lovas József