Az örökifjú jampi

Hatvan évesen is átbújik a léc alatt

Az idén 60 éves Fenyő Miklósból nem lett világsztár, szerencsénkre, mert így hamisítatlan stílusát, örökzöld dalait magyarul élvezhetjük. Beszélgetésünket leghíresebb dalai születési körülményeivel kezdtük, elsőként a Csavard fel a szőnyeget című számmal.

- Több mint 40 éve, házi körülmények között született ez a dal, - emlékezett vissza az élő rocklegenda. - Volt otthon egy pianínónk, "szorgalmasan" vettem a zongoraleckéket. Az igazság az, hogy a klasszikusokat átírtam kissé. A Csavard fel. volt az első dal, ami összeállt saját szerzeménnyé. Kereknek, jópofának tűnt, így aztán amikor az első együttesem, a Hungária létrejött, 1967-ben ezzel debütáltunk, én akkor 20 éves voltam.

- Következzen a Csókkirály. Ön az volt?

- Csókkirályt soha nem választottunk, - nevet. - A dal abban az időben született, amikor én a lányokkal való kapcsolatomat kezdtem úgy igazából átélni, érezni. Akkor már sok holdfényes estére tudtam visszaemlékezni, így képzettársítás alapján jött az ötlet. A csók szerintem nagyon fontos előszobája egy párkapcsolatnak.

- Korosztályom, a harmincasok egyik első "találkozása" a Hungáriával a '81-es táncdalfesztiválon történt, ahol a Limbó-hintó nyert.

- Előző évben jelent meg a Rock'n'roll party című lemezünk, az új lemezen (Hotel Menthol) éppen nagyban dolgoztunk a stúdióban, amikor jött a fesztivál-felkérés. Akkortájt vezettük be Magyarországon a rock'n'rollt, a twistet, a hully gully-t, de a limbó, ez a karibi népi játék akkor még nem volt köztük. Novai Gáborral úgy gondoltuk, megcsináljuk a fesztiválra, mert tudtuk: ezt a stílust is a rock'n'roll tette populárissá az egész világon. Nekem volt hozzá egy jó ötletem: limbó-hintó, egy szókapcsolat, melyre aztán felfűztem a teljes szöveget. Jó időben, jó helyen adtuk elő, s az ország éveken át limbózott. Én nem vagyok táncos, nem is voltam soha, annak idején is a táncosok voltak kellően hajlékonyak. Az ember vagy zenél, vagy táncol, de azért a koncerten most is átbújtam a léc alatt.

- A '80-as években kirándulást tett más műfajokba is. Nem bánta meg, hogy ez időre otthagyta a rocky-t?

- Néha az orrom alá dörgölik ezt a kis bosszantást, bár nem annak szánják. Egy 40 éves pályafutás soha nem ugyanazon a szinten van, ahhoz, hogy az ember fent tudjon lenni, néha lent is kell lenni. Amikor a Modern Hungáriát csináltam, kicsit lent voltam, nem az volt életem legszebb három éve. A break-ről más a véleményem: izgalmas újdonság volt Európában, s azért vágtam bele, mert emlékeztem, hogy 20 évvel korábban a rock'n'roll is ugyanilyen izgalmas utcai látványosságból vált egy korosztály életigenlő összetartozásává. Lehet, hogy túl gyors voltam vele, de a mai tizenéves break-táncosok még ma is sokan megkeresnek, hogy az én break-lemezeim jelentik számukra az alapot. Hívnak versenyekre zsűrizni, s büszke vagyok, hogy mindenki, aki tánccal foglalkozik, azt tartja: Fenyő a magyar break atyja.

- A közönségnek azt mondta: addig maradok a színpadon, amíg kellek.

- Engem ez tart a színpadon, ha meg fogom érezni, hogy a közönség leparancsol róla, akkor lejövök, és eltűnök. Működésem lényege az örömszerzés, és a sokaság örömét visszakapni, ettől én is feltöltődöm.

- Lehetett volna önből világsztár?

- Sokszor megkérdezték, de mélyebben soha nem mentem bele. Elégedett vagyok a sorsommal. Egy pesti srácból lettem országosan, sőt a világ azon részein ismert ember, ahol a magyar nyelvet beszélik. Ha véletlenül úgy alakult volna, hogy Amerikában maradok, ahol gyerekkorom néhány évét eltöltöttem, nyilván ott is megpróbálom, aztán ki tudja, mire vittem volna. Nekem ez az ország adta meg, hogy az lehettem, ami akartam, s hálám jeléül ajánlom fel dalaimat.

Darók József