Megszületett a döntés! Évente 360-szor lehet. Többször még véletlenül sem. Legfeljebb annak, aki ügyes! Forgatom a kártyám és megindul az agyam! Annyi nekem sok! Na jó: hetente kétszer, esetleg háromszor! De mindennap? Csak öt szünnap lehet!? Szerintem 150-nél többször még sohasem. Gyorsan eltelik ám egy év!
Szóval döntött a testület. Éves bérlettel a szentesi uszodába, maximum 360-szor lehet bemenni. És kijönni?? Nagyon helyes. Ami sok, az sok. 360 pont elég. Hallottam én is. Van, aki kétszer, háromszor annyit. Az egész család jön-megy, reggeltől-estig. Fiatalos nagyi nekifeszül a leolvasó automatának, a kis mocsok meg bemondja: tanuló/bérlet/.
Meg kell a számot határozni! Igen ám, de ahol maximum van, ott lenni kell minimumnak is. Aki éves bérlettel csak harmincszor-negyvenszer megy be, meg kell büntetni. Fizessen a szolgáltatónak.
Arra gondoltam, hogy kikímélem az uszodát. Évente 360 alkalommal kínozhatnám a vizet, de én több mint a felét megspórolom. Nincs velem baj! Nem koptatom az öltözőt, nem szennyezem a vizet, nem macerálom a személyzetet. A fél óráig tartó tusolásnak álcázott vízpazarlásról már ne is essék szó!
De ha nem megyek az uszodába, akkor költséget takarítok meg. Mert szabály szerint 360-szor pazarolhatnék az éves bérletemmel, de én csak 135-ször verem költségbe a szolgáltatót. 225-ször úgy takarékoskodok, hogy még! Igen ám, de hol az én érdekeltségem? Tessék ösztönözni, hogy ne menjek! Nem kérek sokat! Egyezzünk meg, jó lesz természetben is fizetni. Ahányszor nem megyek uszodába, annyi üveg sört kapok. Csekélység! Ha mennék, az sokkal többe kerülne.
Csak szólok: dolgozom egy még szabályozottabb és még takarékosabb megoldáson. Ha kész lesz előadom a javaslatom.
Az uszodának egy éves bérletért átadom. A fele költséget rögtön megtakarítanák. Én pedig nem győznék hálálkodni. Megköszönném, legalább 360-szor.
Kruzslicz Pál