Az NB II-es szentesi Fáklya

Negyven éve történt

Tata, 1967. November. Az elso NBII-es csapat. Balról jobbra: Ambrus Erzsébet, Kandász Irén, Erki Mária, Sipos Ida, Ruzs M. Klára, Felföldi Jusztina, Arnóth Istvánné, Farsang Erzsébet, Szilágyi Ágnes, Vangel Amália, Lévai Rozália, Marcsó Erzsébet

Az 1967. évi megyei női kézilabda bajnokságot száz-százalékos teljesítménnyel, tíz pont előnnyel a Szentesi Pedagógus Fáklya csapata nyerte. Ezt követően novemberben volt a nagy megmérettetés, az NBII-es osztályozó két napja, melyet az Országos Szövetség a tatai edzőtáborban rendezett.

Hogyan jutott el idáig a csapat? Az alapcsapatot Kanász N. Imre tanár - nem testnevelő - alakította ki a Damjanich utcai általános iskolában. Iskolai csapatként megyei általános iskolai, a Fáklya színeiben pedig járási bajnokságot nyertek 1963-ban és 1964-ben. Megyei osztályozóra ekkor lehetett nevezni a csapatot, hiszen alig voltak tizenhat évesek, és akkor még volt ilyen korhatár. Az akadály nem volt nehéz, nagy fölénnyel jutottak a megyei osztályba. Meglepetés csapat lettek. A tavaszi mérkőzések után bajnokaspiránsként álltak a tabellán. Őszre viszont edző nélkül maradtak. Ekkor dr. Lakos Sándor, a sportkör elnöke e sorok íróját kérte meg, hogy a hátralévő meccseken intézze a csapat ügyeit. A játékosokat Ambrus Erzsébet csapatkapitány, a gimnázium harmadik osztályos tanulója tartotta egyben. A bajnokságban 3. lett a csapat. és szétszéledt.

A hívó szóra 5 játékos jelent meg 1965 decemberében. Akik hívták a tagokat: Oltyán Lajos (szakosztályvezető), Szabó Zoltán (edző), Badár László (intéző). Megkezdődött az edzés, és a szervezés. Lassan jöttek viszsza a volt játékosok, és az erőteljes szervezésnek köszönhetően új, leendő játékosok. Jó kapcsolat alakult ki a középiskolás kollégiummal. Akinek kedve volt, jöhetett a Fáklya edzéseire. 1966 áprilisában a kötelező két csapattal - felnőtt és ifjúsági - rendelkezett a szakosztály. Az év a tudatos felkészülés jegyében telt el. Új, érettségi után igazolható játékosokkal erősödött a csapat. A bajnokságban a negyedik helyen végeztek. Ez volt az alapja az 1967. évi sikereknek. Sorozatos győzelmek a tavaszi mérkőzéseken. Júniusban - halasztott időpontban - az "üldöző" SZEAC fogadta a Fáklyát, és Szabó Zoltán tanítványai 11-9-re győztek. Teljes lett a tavaszi siker. Nyáron edzőtábor Szigligeten. Nem kirándulás! Az őszi mérkőzéseket egy elszánt, egységes, jó hangulatú és már bajnokságot akaró, vidám csapat játszotta végig. Az eredmény 22 mérkőzésből 44 pont, százszázalékos teljesítmény. A csapat átlagos életkora 16 év volt.

Tétmérkőzést teremben még sohasem játszott a csapat. A felkészülés során ezért lehetőséget kaptak a Dózsa ház termében a gyakorlásra. Tatára tizenkét játékos, egy edző és egy intéző utazhatott.

Az osztályozó krónikája:

A riválisnak tartott Békéscsabai Pamutfonó SK ellen jó taktikával, biztos 14-7-es győzelem. Különleges mérkőzés volt a következő, a favoritnak kikiáltott Újpesti gyapjú ellen. A félidőben szoros 9-6, a végeredmény 20-13 az ellenfélnek. A második félidőben 9 hétméterest ítéltek a Gyapjú javára. A Szolnoki Vízmű kikapott az előző kettőtől. A nagy számolás akkor kezdődött, amikor a Békéscsaba legyőzte a "favorit" Újpestet.

Akkor még gólarányt - nem gólkülönbséget - kellett számolni. Ezen kellett javítani 40 perc alatt. A Fáklya lányai szédületes egykapuzásba kezdtek. A végeredmény 28-8! Szentes javára. Ambrus Erzsi 16 gólt dobott, kimerültek, főleg idegileg. Elég lesz-e? Már a félidőben elég volt, de ők nem tudták. A Szabó Zoltán edző által irányított Szentesi Pedagógus Fáklya csapata csoportelső lett, és bejutott a hőn áhított NBII-be.

Ez a két év volt - 1966-67 - a bölcsője a kispályás női kézilabdázásnak Szentesen, amely azt eredményezte, hogy az elkövetkezendő több mint 30 évben a Nemzeti Bajnokságban szereplő női csapata volt a városnak.

Gondolat és vallomás a Nagy szentesi sportkönyvből:

Szabó Zoltán edző: "A játékosállományt és az utánpótlás-nevelés lehetőségét figyelembe véve, a vidéki női kézilabda sport egyik fellegvárává válhattunk volna, a nagyobb társadalmi odafigyeléssel, és a megfelelő anyagi háttér megteremtésével."

Ambrus Erzsébet csapatkapitány: ".a kézilabdázástól elszakadni nem tudtam. Ugyanúgy nem tudtam elképzelni azt sem, hogy más csapatnál, vagy más városban játsszam, pedig ajánlatok voltak, több neves NBI-es klub is megkeresett. Sosem bántam meg, hogy itt maradtam."

A csapat tagjai október 24-én, szombaton 15 órakor találkoznak a Dr. Papp László Városi Sportcsartnokban.

Badár László